Az elmúlt években a digitális kor/kór tüneteinek leírásával rengetegen próbálkoztak, Lukács István (CMI 2012) ajánlójának köszönhetően egy új szempontból kísérhetjük figyelemmel a témát. Egész pontosan a sajátos nevelési igényű tehetségek szemszögéből ígér betekintést a cikk (itt az eredeti) szerzője, Gyarmathy Éva. Bár a cím is sejteti, hogy leginkább pedagógiai jellegű írásról van szó, én inkább könyvtáros szakember szemével tekintek rá, tehát információs szempontokból fogom boncolgatni.
1. bemetszés
„Féltik a következő generációkat, mert minden információ elérhető, tehát a megjegyzésre már szinte egyáltalán nincsen szükség.”
A következő sor olvasása után elgondolkodtam, vajon mekkora igazságtartalma van. Elemezzük egy kicsit ezt az összetett mondatot. Ha valóban minden információ elérhetővé válik az bizony nem hátrány, sőt sokkal eredményesebben és gyorsabban lehet megszerezni a tudás alapját biztosító információt. Én tehát nem féltem a következő generációt, inkább irigylem és ha tehetem velük együtt fogom fejleszteni magam! Most ízlelgessük a mondat második felét, megjegyzésre tehát nincs is szükség. Véleményem szerint ez egy elnagyolt és felelőtlen kijelentés, mely azt a víziót vetíti előre, hogy valójában csak alapfokú oktatásra van szükség, amikor megismerik az információs csatornákat és utána mindenki megy a maga útján. (Összességében ez az állítás egy fokkal még mindig jobb képet mutat, mintha azt mondanánk, hogy a digitális bennszülöttek már az anyatejjel szívják magukba a megfelelő digitális írástudást.) Valljuk be, megjegyzésre igenis szükség van, hiszen az orvos sem fog úgy műteni, hogy a műtőben kezdi el olvasni a szakirodalmat. Meglévő tudás nélkül el fogunk veszni az információ tengerében, hiszen nem lesz kritikai szemlélet sem. A szerző azonban tovább gombolyítja a nem fognak tanulni elnevezésű fonalat:
„A mai gyerekek már úgy nőnek fel, hogy minden információ rendelkezésre áll, így nem szükséges az agyukat terhelni ismeretekkel.”
Kérdem én, ha nem töltik meg az agyukat ismerettel, akkor hogyan felelnek, és hogyan írnak dolgozatot? Sem az okostelefon, sem a számítógép nem fog helyettük értelmes, összetett mondatokat kitalálni, pusztán közvetít! A több csatornából érkező információt a gyermeknek kell tudássá alakítani.
2. bemetszés
„A televízió, a számológépek (szerintem számítógépek, a szerk.), a mobil telefon által rengeteg tudás ömlik ránk néhány gombnyomással.”
Tessék, kérem? Tudás ömlik ránk az eszközökből? Ilyen eszközt én is szívesen beszereznék! Információmenedzsment vizsgán nem biztos, hogy mindezt elő mertem volna adni, arra a kérdésre, hogy hogyan alakul az információ tudássá. Tudás nem ömlik az emberre, pusztán a már említett csatornák töltik meg az információs tengerünket, ugyanis a tudás (vagy ismeret) egy döntési folyamat során felhasznált, megtanult és hasznosított, aktivizált információ. Az átalakítás pedig emberi és nem történik gépekkel.
3. bemetszés
„A tanárok szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy a fiatalok sok információhoz jutnak, de nem tudják feldolgozni, így nem lesz az információból tudás.”
Most akkor mégis csak a gyereknek kell a tudást kialakítani? Az előbb még arról volt szó, hogy ömlik a gépekből. A kompetencia alapú oktatás nem azt célozza, hogy tudjanak szöveget értelmezni és információkat kinyerni? Ha képesek a szelektálásra, lényeglátásra, akkor valószínűsítem, hogy át tudják alakítani az információt.
4. bemetszés
„A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel a változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint a digitális bevándorlók, viszont a módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek.”
Én amondó vagyok, hogy a digitális bennszülöttek könnyebben eligazodnak a digitális közegben és sok esetben a már említett eszközök segítségével gyorsabban megtalálhatnak bizonyos információkat. A feldolgozás, tehát tudássá alakítás az teljesen más kérdés. A gyorsabb döntéshozás pedig nem biztos, hogy előnyös, továbbá az az érzésem, hogy pusztán a jól informáltság kevés, tapasztalat is kell a jó döntéshez! Rendszerben való gondolkodás terén gyengébbek? Szerintem az ugrópontokkal ellátott információforrások sokkal jobban segítik egy-egy téma átlátását, határvonalainak észrevételét.
5. bemetszés
„A hosszú tájleírásokat átugorja még az irodalmat kedvelő olvasó is.”
Kikérem magamnak az irodalmat szeretők nevében! Épp az ilyen leírások segíthetnek a szókincsbővítésben, fogalmazás készség javításában, miért hagynám ki?!
6. bemetszés
„Az egyensúlyrendszer a neurológiai harmónia alapja. Gyenge működése az információfeldolgozást és a koncentrációs képességet bizonytalanná teszi.”
Azért, hogy ne csupa negatívumot ragadjak ki a szövegtestből, teljes mértékben egyet értek!
7. bemetszés
„Az embert lustasága ráveszi, hogy eszközöket alkosson.”
Az embert nem a lustaság veszi rá arra, hogy új eszközöket alkosson, hanem a kíváncsisága, az innovatív hozzáállása és a praktikum. Hatékonyságot akar növelni, nem pedig lustálkodni.
8. bemetszés
„Vannak, akik szerint a gyerekek számára a digitális eszközök jelentik majd a fejlesztő közeget, hiszen a gyerekek nagy odaadással csüggnek az elektronikus eszközökön (Prensky, 2001). Ezeket valóban jól lehet használni a fejlesztéshez, mert az egész agy használatára késztetnek. Végtelen lehetőséget hordoz a multimédiás és kommunikációs technika.”
Igen!! Megfelelően képzett tanárok, oktatók tevékenysége mellett!
Összeöltés
Elnézést azoktól, akik másképp gondolkodnak, az általam kiemelt részleteket nem pedagógus szemmel néztem. Az agyi tevékenységekkel jelen esetben nem foglalkoztam, próbáltam az információtanra kihegyezni a cikket.
Könyvtár MA 