Archive for Tudásmenedzsment

“Az okos technológiai eszközök tanulásra motiválnak” – nem illúzió ez?

Kálmán Teréz decemberi blog bejegyzésében a konnektivizmus világába kalauzol bennünket. A téma bevezetése és a szakirodalmi ajánló után, Teréz 6 kérdésével találtam szembe magamat. Nos, gyorsan be is szúrom az idézett passzust:

1. A tudáscsere valóban fontosabb lenne, mint a tartalom maga?
2. A konnektivista tanulás lehetőség egyénileg reflektált tudás kialakításra a weben?
3. “az okos technológiai eszközök tanulásra motiválnak” – nem illúzió ez? 
4. Tulajdonképpen a konnektivizmus megtanít tanulni az információs társadalomban?
5. Nem csak a tanárok és más az oktatásban érdekelt személyek próbálják meg beilleszteni a digitális eszközöket az oktatási folyamatokban, és ezen tevékenységüknek kívánnak megfelelő elméleti hátteret találni “konnektivizmus” néven?
6. A konnektivizmusban elvárt kompetenciák közt szerintem sok van, melyet tanulni kell (nem alapkészség) – azt gondolom, ez épp elég indok arra, hogy nem alkalmazható bármilyen résztvevői körben és bármilyen témában, vagy?

Mint bejegyzésem címe is jelzi, nem kellett sokat tanakodnom azon, hogy melyik problémával kezdek majd foglalkozni. A technológiával jó barátságban vagyok és szeretem is kipróbálni az újdonságokat, tanulni pedig egy egész életen át szükségeltetik. Korábban az a téveszme rögzült, hogy mindennek meg van a maga ideje, a játéknak gyermekkorban, a tanulásnak az iskoláskorban, míg a felnőttként a munka következik (Kovács, 2011). A felsőoktatásban eltöltött évek után számomra nem kérdés, hogy ez bizony mellékvágány. Lényeges kérdés, hogy közösen történik-e ez a bizonyos ismeretszerzés vagy egyedül? Segítik a konnektivista felfogást az eszközök?
Teréz kérdésére visszatérve, talán a tanulási környezet megváltozását, illetve a motivációt kell megvizsgálnom. Mit is értek én környezeten? A legszerencsésebb megközelítés a tanulás külső feltételeinek változására utal. Bár jelentkezik a változás az e-tanulás és az m-tanulás esetében is ez esetben a vegyes tanulás elnevezés a legpraktikusabb. A gyermekeknél az iskolai közvetett és közvetlen irányítású szakaszok meg kell, hogy maradjanak a tanítás-tanulási rendszerben. Azonban a felnőtteknél már képbe kerül a távirányítás fogalma. Ez pedig az önállóságot erősíti. Felvetődhet a kérdés, hogy ez mennyire szerencsés a konnektivizmus szempontjából?
A multimédia-eszközökkel folytatott tanulással kapcsolatban meglehetősen sok írásban rögzített tapasztalattal rendelkezünk. Az interakció terén a multimédia bátran támaszkodik az oktatáselméletekre (Kovács, 2011). Kovács Ilma írását tovább olvasva rábukkanok egy lényeges kijelentésre: az új technológiák rendkívül népszerűek, és nagy hatással vannak az oktatásra és tanulásra. Az ok a praktikumban leledzik, vagyis könnyen, gyorsan többféle forrásból.
No, értem kiszélesíti a látókört, felgyorsítja az információ megszerzését. De mitől motiváló mindez? Főleg, ha ez az önállóságot erősíti. Rövid gondolkodás után rádöbbenek, hogy bár egyedül is könnyen lehet tanulni, de a mérhetetlen információ közt egyedül bolyongani mégsem oly egyszerű, legyen bármilyen okos is az eszközöm. Közhellyel élve több szem, többet lát, azaz többféle megközelítés segít növelni a tanulás hatékonyságát, az egyéni korlátokat megszünteti.
Mi is motivál? Ismét a pedagógia tudományához fordulok. A motiváció belső hajtóerő, ami a tanulási folyamatban aktivizál. Tömören összefoglalva:”Kíváncsiság, érdeklődés, kompetencia.” Összességében arra jutottam, hogy pusztán az eszköz nem motivál, engem legalább is nem. A technológia=új eljárások viszont igen. Értem ezalatt a gyors információ áramoltatást (blogok, facebook), vagyis a többi csoporttárs véleményének elérését.
Kíváncsian várom a véleményeket, ki, hogy látja a fenti megállapítást.

Közben olvasott szakirodalom:
Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben. Budapest, 2011.
[Letöltve: 2012.12.04.]

Reklámok

3 hozzászólás

Tudásmenedzsment

A Curious Minds csoport novemberi témájához (Tudásmegosztás) szorosan kapcsolódva szeretném bemutatni Davenport és Prusak, Tudásmenedzsment című könyvét:

Tudásmendzsment

Davenport, Thomas H. – Prusak, Laurence: Tudásmenedzsment. [fordította: Andó Éva] Budapest: Kossuth Kiadó, 2001. 195. p.

A kötet eredeti címe: Working knowledge: How organizations manage what they know

Mielőtt rátérnék a könyv recenzálására, először is szeretnék pár sort írni a két szerzőről, hogy bemutassam szakmai hozzáértésüket.

Davenport szerzőként és társszerzőként összesen 14 szakkönyv megírásában vett részt, az üzleti folyamatok újjászervezése, tudásmenedzsment és a vállalati rendszerek üzleti felhasználása területén. Jelenleg a Babson College, Menedzsment és információ technológia tanszékének professzora. (További információk itt)
Prusak, kutató, szaktanácsadó és nem mellesleg az Institute for Knowledge Management megalapítója. Napjainkban a Columbia Egyetemen oktat, az Information and Knowledge Strategy Program keretében. (További információk itt)

A fenti sorok olvasása után már kétség sem férhet a szerzők megfelelő szakmai tapasztalatának megállapításához. A dokumentum tartalma 9 fejezetre tagolódik, minden fejezethez gazdag bibliográfia tartozik, továbbá több gyakorlati példával szemléltetve mélyíthetjük el az elméletet. Találhatunk a könyvben még egy név- és tárgymutatót, illetve egy rövid összefoglalót a szerző párosról.
A szerzők megpróbálják bemutatni mindazon tényezőket, melyek napjaink tudásdömpingjéhez vezettek. Bár a kötet magyar fordítása 2001-ben jelent meg, az utóbbi kijelentés – tudásdömping- egyre hatványozottabban jelentkezik, azaz még mindig időszerű. Egyre több szervezet fedezi fel, hogy a jövőbeli boldoguláshoz a szervezeti tudás rendszerezett összefogása szükséges. Ezzel a felfogással összhangban a szerzők a tudás és a technológia kapcsolatát is részletesen tárgyalják.
Természetesen Davenport és Prusak is az adat, információ és tudás pontos definícióiból indul ki, hiszen a fogalmak pontatlan ismerete számos esetben okozott már károkat a szervezetek esetében. Ugyanis a három fogalom nem csereszabatos egymással. Jelentésük és összefüggéseik megértése döntően befolyásolja a tudásmenedzsment sikerességét. A tudás típusainak részletezése is elengedhetetlen az első fejezetben.
Érdemes elgondolkodni a következő kijelentésen: „Minden tudásátadási kezdeményezés első lépése az a felismerés, hogy a tudásnak is van piaca.” A tudás tehát állandó mozgásban van, melyről Davenporték is írnak. A második fejezet fő mondanivalója a tudás piacait tárja elénk, hasonlóságokat mutatva az anyagi javak piacához. Ebből kifolyólag a piac itt is vevők, eladók és tranzakciók szereplésével realizálódik.
Azonban a tudás nem önmagából ered, létre kell hozni. Ehhez a napról napra bővülő információ halmazt kell felhasználni. A harmadik fejezet a tudáslétrehozásának 5 lehetséges megoldását mutatja be.
A tudás létrehozása azonban nem elegendő, kodifikálni kell. Lényegében a tudás továbbíthatóvá és megérthetővé tétele jelentkezik a könyvben. Az alapelvektől egészen a tudás térképének megalkotásáig. Példaként pedig a Microsoft tudástérképével ismerkedhetünk meg.
A tudás átalakítása/érthetővé tétele után a két szerző az átadás folyamatát részletezi, vagyis az 5. fejezet a tudástranszferről szól. Más kifejezést alkalmazva, a hatékony tudásáramoltatás leírásával találkozunk.
Kinek mi a feladata? Hiszen szót esik az ismeretek rögzítéséről, szétosztásáról és a használatról. Mint olvastuk, az információ tudássá alakításában a humán tényező meghatározó. Ennek érdekében meghatározott felelősséggel felruházott, célorientált szerepkörrel rendelkező alkalmazott(ak) foglalkoztatása szükséges. A 6. fejezetet olvasva meg fogjuk ismerni a szükséges szerepköröket és a hozzájuk kötődő képességeket.
A kötet következő fejezete a technológiai támogatás lehetőségeiről számol be. Ide tartoznak a tudástárak, valós idejű tudásrendszerek és a hosszú távú elemzőrendszerek is. Nem utolsósorban választ kapunk a: Mire nem képes a technológia? kérdésére is.
Az utolsó két egység a már említett példák mellett tovább erősíti a gyakorlati vonalat. Részben tudásmenedzsment- projektekről számol be: teljesség igénye nélkül, HP, Microsoft, Sun Microsystems… Az utolsó fejezet konkrétan jó tanácsokat, kapaszkodókat, intelmeket tár elénk.
A kötet igazán profit orientált cégek által használt lehetőségekről nyújt beszámolót, azonban rengeteg haszna lehet annak is, aki a non profit világában tevékenykedik, hiszen a szervezet munkáját ott is hatékonyabbá tehetjük a tudás megfelelő áramoltatásával. Egyszóval minden kedves Curious Minds csoporttag figyelmébe ajánlom a kötetet!(a könyvtárak jó részében fellelhető a kötet 🙂 )

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: