Archive for olvasás

PocketBook Basic New – képernyőkép készítése

Hűvös, esős, januári időben nincs is hasznosabb időtöltés, mint egy kis olvasás az e-könyvolvasón. Valamint néhány apró módosítás végrehajtása a megfelelő olvasásélményért, ilyen például új font beállítása, margók változtatása és… Természetesen ilyenkor találkozik az ember fia újdonságokkal. Azért meglepő, hogy valamivel több, mint 1 év elteltével még sikerül új funkciót felfedezni a “kütyün”. Valószínűleg az androidos okostelefon napi rendszerességgel történő használata (az ön készüléke nem támogatja… – apk letöltés, telepítés) hozza ki belőlem, hogy próbálok minden egyes eszközt a saját ízlésemnek megfelelően formálni.

A fenti sorok között nem véletlenül említettem az okostelefont. Ugyanis létezik egy olyan funkciója, amit magyarul képernyőkép készítésnek fordíthatunk. (Windowst használók körében “printscreen” néven lehet ismerős :)) Nos, ugyanezt a feature-t sikerült megtalálnom a könyvolvasón is. Lássuk is, hogy hol, illetve, hogy hogyan működik:

A png-be konvertált screenshot

A png-be konvertált screenshot

A funkciót a beállítások menüben lehet aktiválni, ahogy az a fenti képen is látszik, a billentyűkiosztást kell választani a listából. Nyomja meg kétszer a BE/KI gombot, itt pedig a képernyőkép lehetőségét jelöljük meg.

Van ennek gyakorlati haszna? A basic new esetében mindenképp. Legalábbis úgy vélem sokkal egyszerűbb ez a módszer a jegyzetelésre, mint a helyi menüből felkínált lehetőség, hiszen a billentyűkkel történő navigálás kissé nehézkes. A számunkra érdekes részleteket tehát könnyen kimenthetjük. A képek, melyek bmp kiterjesztésben készülnek, a gyökér könyvtárba kerülnek,  a screen mappába.

Végezetül egy kép a főmenüről:

Főmenü

Hozzászólás

Firmware frissítés – Mea culpa

“Sajnos az általam korábban kifogásolt magyar fordításba nem piszkáltak bele…”

Tévedni emberi dolog. Ismételten beletúrtam a PocketBook system mappájába, azzal a szándékkal, hogy tökéletes legyen a fordítás az egyes menü elemek esetében. A fordításokat tartalmazó fájl txt kiterjesztésű, pontos elérése pedig: system/language/hun.txt. Rátöltöttem a laptopra a már említett dokumentumot és megnyitása után nem hittem a szememnek. Minden le volt fordítva, méghozzá hiba nélkül.

Akkor miért nem ezt látom az olvasón?

Nekem itt valami nem tetszik kijelentés közepette kézbe vettem az olvasót és elnavigáltam a beállításokhoz. A nyelvváltásoknál aztán rögtön láttam mi is a hiba. Úgy gondoltam, hogy frissítéskor a rendszer automatikusan felülírja a nyelvi fájlt is, majd azt alkalmazza a következő induláskor. De nem ilyen logikus a működés. Ugyanis két “Magyar” felirat is szerepel a listában. Gyorsan összefoglalva a lényeg, hogy volt nyelvi frissítés is, csak én nem voltam elég alapos. A listában szereplő “magyar” variációkból az elsőt érdemes választani. Mea culpa! Minden tökéletesen lefordítva.

2 hozzászólás

A leghasznosabb okostelefon tok – Cover Reader

Az e-ink technológia napjainkra már elég kiforrott és ismert, így csak azok a gyártók szerezhetnek maguknak nagyobb piaci részesedést és elismertséget az említett területen, melyek folyamatosan próbálnak fejleszteni. Számos példát láthattunk az elmúlt években a kijelző felbontásának növelésére, javítván ezzel a képminőséget – Kobo HD Aura, Icarus Illumina, Onyx Boox Angel Glo, vagy a méret csökkentésre – például a az 5″ -os kijelzővel szerelt Pocketbook – vagy Kobo Mini, megvilágítás, hogy külön fényforrás nélkül is lehessen olvasgatni…

Azonban nem szabad elfeledkezni az “okostelefonok”-ról sem

Az említett újítások mellett mindösszesen a Yotaphone vállalkozott arra, hogy egy LCD kijelző mellett e-inkes megjelenítővel is ellásson egy készülékét, esetünkben egy “okostelefont” összekötvén a hasznosat a még hasznosabbal. A pocketbook mérnökei azonban mertek nagyot álmodni és egy érdekes ötlettel álltak elő, mely a napokban Cover Reader névvel kerül a piacra.

cover_reader

Nézzük mi is egy kellően innovatív termék receptje: végy alapul egy már jól működő technológiát, melynek már szakértője vagy, válassz ki egy közkedvelt és elterjedt mobilgyártót, készíts hozzá egy olcsó, minőségi, méretben megegyező, e-inkes kijelzőt és implementálj hozzá egy jól és egyszerűen használható dokumentumkezelő programot, mely elérhetővé teszi a különféle formátumban testet öltött olvasmányokat.

A lényeg, hogy magát az okostelefont, mint hardvert nem kell elkészítenie az ukrán barátainknak, csupán egy e-inkes pehely könnyű és vékony panelt, mely képes a mobiltelefonunkkal egyfajta szimbiózisra. Meg kell tehát oldani a csatlakozás problémáját. Nevezzük az összeköttetést biztosító fizikai elemet egy dokkolónak, mely az adatok elérése mellett a megfelelő mennyiségű energiaforrást is biztosítja az olvasmányok megjelenítéshez. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az ötletet, akkor világossá válik, hogy valóban kisebb anyagi ráfordítással hatalmas piacot lehet elérni. Természetesen a kézzelfogható alkatrészeket szoftveresen is támogatni kell. Szükséges tehát egy megfelelő program mellyel az olvasás folyamatát irányítani lehet – megfelelő formátumok kezelése, lapozás, könyvjelzőzés, kiemelés. Mivel android operációs rendszert futtató készülékekhez (jelenleg pbreaderSamsung Galaxy S4) igazították a már említett programot a fejlesztők, így jött létre a PocketBook Reader APP, melyet rá kell majd tölteni az adott okostelefonra. További feature-ként megjelennek a kijelzőn a hívás -és SMS információk is.
Szerintem ezzel a megoldással nagyot kasszírozhat a Pocketbook, mert az okostelefonok népszerűsége elképesztő méreteket öltött. Kíváncsi vagyok, mekkora sikere lesz a Cover Reader-nek. Örülnék, ha idővel több telefongyártó készülékéhez is kifejlesztenének/legyártanának egy hasonló megjelenítőt.

Specifikáció

Maga a tok 146 x 69 mm nagyságú, ezen helyezkedik el 4,3″ méretű, e-inkes kijelző, melyhez 480 x 800-as felbontás társul (bár olvastam olyan cikket is melybe 600×800-at említettek). Nem meglepő módon az általam csak dokkolónak nevezett alkatrész mini USB-vel csatlakozik a telefonokhoz, bár wi-fi kapcsolatra is képes az eszköz. Támogatott formátumai jelenleg: PDF (Adobe DRM), EPUB (Adobe DRM), DjVu, TXT, FB2, FB2.zip, JPEG, BMP, PNG, TIFF.

Hozzászólás

“Néhány jog fenntartva”

Lawrence Lessig: Szabad kultúra : A kreativitás természete és jövője
Budapest : Kiskapu, 2005

Szabad kultúraAz elmúlt pár hónapban igyekeztem a szépirodalom mellett némi szakirodalmat is olvasgatni, a szerzői jog terén sikerült is a hiánypótlás. Korábban csak a szokásosnak (vagy inkább szakmámból eredően elvártnak) nevezhető adattal voltam tisztában, mi szerint a szerzői jog védelme a szerző halála után még 70 évig áll fenn. Az előzményekkel, valamint a fenti jog hátterével nem igazán foglalkoztam. Amíg rá nem leltem Laurence Lessig, Szabad kultúra című könyvére. A kultúra felszabadításáért és/vagy bővítése érdekében Lessig szabadon elérhetővé tette írását, így az teljesen ingyen letölthető az internetről, a MEK gyűjteményében is megtalálható.

A szerzőről:

A Stanford Egyetem jogászprofesszora, az iskola Internet és Társadalom Központjának (Center for Internet and Society) valamint a Creative Commons-nak alapítója. Első olvasatra elég megbízhatónak tűnik, – ráadásul írni is tud -, elég érthetően fogalmaz, gondolatmenete logikus.

A kötetről:

Az eredeti, angol nyelven megírt mű, Free culture: How Big Media Uses Technology and the Law to Lock Down Culture and Control Creativity 2004-ben jelent meg, a magyar kiadás pedig 2005-ben látott napvilágot. Most, 2013-ban talán elévültnek tűnhet a könyv, hiszen egy 8 éves szakirodalomnak tűnik. Azonban a tartalma egyáltalán nem erről tanúskodik. Én például kötelező szakirodalomnak adnám meg, méghozzá több szakon is (valószínű, hogy több tanszéken gondolkodnak hasonlóképp és meg is követelik). Ha szigorúan a lényegi mondandót vesszük alapul, akkor maga a könyv 8 nagy részre tagolódik, melyek kisebb egységekre, fejezetekre oszlanak. A szerző bár rengeteg szakkifejezést alkalmaz, mégis a jogi útvesztőkben bizonytalanul mozgók is könnyen eligazodnak a gondolatai között, hiszen Lessig megfelelő szemléltetés érdekében rengeteg példát alkalmaz, illetve megtörtént eseményekre alapoz. Tömörebben megfogalmazva laikusoknak is emészthető alkotásról van szó.

A kötetből:

Kalózkodás, másolás, átalakítás?: ágyúdörgés, kardcsattogás és fogaknak csikorgatás helyett mára az Internet kapcsolható leginkább össze a kalózkodással. Lényegében lehetővé teszi az információk (azaz a különböző anyagok vagy „tartalmak”) hatékony terjesztését. Külön figyelmet érdemel az egyenrangú számítógépek közötti fájlmegosztás mely egyik leghatékonyabb technika a megosztásban. A legnagyobb probléma, hogy TB-okban kifejezhető mennyiségű, szerzői joggal védett anyag is szerepel a megosztott anyagok között. Természetesen a különféle digitális átdolgozásokra, kivágott jelenetekre, átírásokra is gondolni kell, hiszen a digitális technika rendkívüli lehetőséget ad a kreativitás kibontakoztatására. A jelenlegi szerzői jogi törvény azonban egyre kisebb mértékben támogatja az alkotótevékenységet.
Példákat láthatunk a filmiparból, a zenei felvételek világából, megismerhetjük Walt Disney és George Eastman munkásságát. Gyakorlatilag az információs társadalom alapját képező összes tevékenység megjelenik, mely tulajdont hoz létre.

„A szerzői joggal védett mű tulajdon”. Honnan jött ez az elv? Hol vannak a határai? Hogyan működik a gyakorlatban?

Ctrl +C, Ctrl +V

A másolás és beillesztés bűnné vált, a törvény szabályozni kíván minden olyan átalakítást, melyet számítógéppel végzünk. Arról nem is beszélve, hogy az interneten minden letöltéssel létrehozunk egy másolatot, így ez is a szerzői jog alá tartozik.

Hibás szerzői jog vagy csak káros szabályozás?

A legnagyobb probléma, hogy az a szerzői jog mely korábban a tulajdonlás egyensúlyát képezte, napjainkra teljesen megváltozott, vagyis nincs egyensúly. Minden alkotás, engedélyezésre szorul, gyakorlatilag minden egyes ötletünk megvalósítása előtt érdemes lesz ügyvédhez fordulni. Az tud csak alkotni, akinek lesz anyagi háttere. Lessig úgy fogalmaz, hogy az újítókat korlátozzák, a szabad kultúrát pedig engedélyes kultúra, más néven jogász kultúra váltja fel, mely megfojtja az újításokat.

„Az alkotói tulajdon eszméit védik, miközben az igazi alkotókat napjaink jobbágyaivá teszik.”

Már az előbb is felmerült, hogy az alkothat, akinek lesz rá pénze, nos, könyvtáros szemmel elég a tudományos folyóiratokra fordítani a figyelmet. A könyvtárak a nyomtatott folyóiratokhoz való nyilvános hozzáférés biztosításával szavatolta a tudományos adatokhoz való szabad hozzáférést. Azonban a szakmai periodikák nagy része elektronikus formátumra vált, a kiadók pedig egyre inkább korlátozzák a könyvtár által kínált szabadságot. A szerző úgy foglalta össze, hogy a változó technika és a piac összezsugorítja a korábban természetesnek vett szabadságot.

Creative Commons

Egy nonprofit szervezet, mely nem versenyez a szerzői joggal, csupán kiegészíti. Megkönnyíti az alkotói joggyakorlást, így segíti elő a kreativitást.
Célja tehát az olyan kreatív művek mennyiségének növelése, melyeket mások jogszerűen megoszthatnak egymással vagy felhasználhatnak a saját műveikhez. A szervezet fő tevékenysége a Creative Commons-licencek kiadása. (Wikipedia)

Fájl csere

Nem az internetet kellene szigorúbb szabályok közé terelni, vagyis nem a fájlcserét kellene eltörölni, hanem azt kellene biztosítani, hogy az új körülmények – 21. századi technika mellett a művészek/alkotók/újítók biztosan megkapják a nekik járó pénzt.

Néhány jog fenntartva

„Olyan megoldásra van szükségünk, amely visszaállítja azokat a szabadságjogokat, amelyeket korábban adottnak vettünk.”

Jelen irományom mindössze egy rendkívül tömör összefoglalása egy sokkal logikusabban és bővebben kifejtett zseniális műnek. Csupán betekintést kívántam adni, hogy mire is lehet számítani. Ajánlott irodalom. Itt megtalálható.

Hozzászólás

Könyves villámcsődület – Lassulj Budapest

Helyszín: Budapest, Kálvin tér

utazó olvasó

Utazó olvasó

Ideje: 2013-06-19, 7:30-8:30

Idén sikerült lemaradnom a könyvfesztiválról, de szerencsémre némiképp kárpótolhattam magam ma reggel. A Kálvin téri metrómegállónál, felül, a Nemzeti Múzeum sarkánál könyveket osztogattak –  ingyen. Micsoda remek olvasás népszerűsítés/ PR munka.

7:29

Kálvin tér, 7:29

Szerencse, hogy este még egyszer átfutottam a Facebook üzenő falát, melyen az szerepelt, hogy reggel 7:30-tól egészen 8:30-ig tart majd a könyvosztás, a Slow Budapest keretében. Sejtettem, hogy nem leszek egyedül, de egy kissé meglepődtem, hogy 7:29-kor már tömeg a Kálvinon. Úgy tűnik az ingyen olvasmányért még manapság is szívesen sorba állnak (pontba tömörülnek) az emberek. Az élelmesebbek (megkockáztatom, pofátlanabbak) 4-5 ingyen könyvvel távozhattak, így akadt 1-2 később érkező, akinek már nem jutott a jóból. Erre azért lehetett volna figyelni egy hangyabokányival jobban is. Nekem egy Lisa Gardner kötet jutott (Nem bújhatsz el), melynek bolti ára 3490 Ft, úgyhogy az ingyen szerzeményezésért mindenképp megérte várakozni. APrint HVG Extráról nem is beszélve, amiből szintén sikerült egyet felmarkolni.

Az akcióban részt vett az Ulpius-ház Könyvkiadó, a HVG Könyvek, a 21. Század Kiadó, a Képregény.hu – a webáruház, a Háttér Kiadó és a Könyvesblog is. Köszönet érte! Remélem lesz még ilyen megmozdulás a közeljövőben, megjegyzem e-könyvekhez való letöltési kódot is szívesen elfogadok.

Hozzászólás

Summáját IROM (Szombathely, április 6.)

A 2012-ben életre keltett Irodalomtanítás innovációja elnevezésű konferencia, idén ismét Szombathelyen (Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) került megrendezésre. Kissé megkésve, de igyekszem beszámolni a rendezvényről, melyen ezúttal nem előadóként vettem részt. Ez volt sorrendben a 3. alkalom, hogy az irodalomtanításban résztvevők, illetve az irodalomtanítás perifériáján elhelyezkedők megoszthatták egymással tapasztalataikat. Azért is emelem ki, hogy nem csupán az adott tantárgy oktatói diskurálnak, mert véleményem szerint az írásos és digitális kultúra együtt sokkal eredményesebb lehet, így csupán egy oldalról megközelíteni egy problémát, nem elégséges. Akár irodalmi hómezőelvnek is nevezhetnénk a fent említetteket, hiszen a hómező elve szerint pusztán egyetlen központból nem lehet a fenn álló piaci-, és esetünkben talán fontosabb digitális tér változásait felmérni. A szakszerű és minél több igényt kielégítő változásokhoz, innovatív megközelítésekhez a peremterületeken elhelyezkedők észrevételeire is oda kell figyelni. Gondoljunk nyugodtan a könyvtárosokra, pedagógia szakosokra, illetve egyéb kulturális és művészeti ágakat képviselőkre. Néhány érdekes előadás kivonata a konferenciáról:

„Ha a pókot akarjuk megismerni, érdemes a hálóját vizsgálni…”

(Dr. Iker János: A közoktatásfejlesztés lehetőségei)

Az ünnepélyes megnyitó beszédeket követően rögtön kezdetét vette az egész napos konferencia. Az első előadó Dr. Iker János, az NymE – Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központjának igazgatója volt. Az igazgató a közoktatás fejlesztésről beszélt, a témát pedig a társadalom felől igyekezett megközelíteni, hiszen a társadalom számára nevel a közoktatás jó polgárokat. Mint kihangsúlyozta, ennek egyik eszköze az irodalom oktatása is. Lényeges problémaként emelte ki a motiváció hiányát, mely az egész magyar társadalmat áthatja. A köznevelésnek/közoktatásnak erre kell hatnia. Szóba került a PISA felmérés is, mely arról árulkodik, hogy aki gyengébb iskolába kerül, annak bizony az eredményein is tükröződik a választása. Az iskolák tehát nem tudják megfelelően csökkenteni a társadalmi hátrányokat, összességében a szinten tartás figyelhető meg. Sajnos a tehetséggondozás szempontjából is lemaradásban vagyunk. ezután a Mit is mutatnak a nemzetközi trendek? és  Milyen kompetenciákkal kell rendelkezni a 21. században? kérdésekre próbálta megadni a választ az igazgató Úr.

  • Alkalmazkodó képesség – új helyzetek kezelésének képessége, egyre kevésbé alkalmasak a rutin megoldások.
  • Komplex kommunikációs és társas képesség – aki érti a szöveget, tud világosan fogalmazni az bizony sokra képes lehet, valamint ide kapcsolódik a gyors információ feldolgozás is.
  • Önfejlesztés, önmenedzselés.
  • Rendszerszemlélet.

Iker János a következő mondattal foglalta az össze az iskola feladatait: Adjon tudást, emberséget és élményeket. Ehhez kell megfelelő feltételeket teremtenie az államnak. Az igazgató úr ezután ismét visszatért a motiváció problematikájához. Sok az ismeret, azonban kevés a kapcsolat a köznapi élettel, nehéz összekapcsolni a megtanultakat a gyakorlattal – a sok információ, valamint a monotonitás kiöli a motivációt. Mi kellene az iskoláknak? jó tantervek – helyi adottságokhoz jobban igazodjon. A hétköznapi problémákra jobban reflektáljon. A társadalmat érdekeltté kell tenni az oktatásban, ez kell a sikeres képzésekhez. Továbbá a pedagógia alapelvére kell építkezni, lásd meg a pozitívumokat!

Olvasmányajánló Dr. Iker Jánostól:

McCourt, Frank: A tanárember – pedagógiai alapmű, haladóknak (moly)

Ugyanaz a forma, más tartalommal

(Gönczy Mónika: Mi az oka, hogy Magyarországban az irodalomtanítás modernsége lábra nem tud kapni?)

A 2., debreceni IROM konferencia kötetének bemutatása volt Gönczy Mónika előadásának fő mondanivalója. Szakmai írások – tanulmányok, könyvbemutatók, esszék, rádió interjúk, fórum hozzászólások, óravázlatok – mellett versek, prózai írások, sőt képzőművészeti alkotások képei is bekerültek a II. kötetbe. A cél ezúttal sem lehetett más, mint az innováció lehetőségeinek meglátása a seniorok és a juniorok, tehát eltérő generációk szemével. Gönczy Mónika hozzátette, hogy az irodalom tantárgy keretein belül talán jobb megoldás lehetne, ha kevesebb művet, nagyobb mélységben tudnának tanítani, a minőségi olvasás megteremtése lenne a cél. Rendszerszerű oktatásra van szükség, a közoktatást pedig össze kellene hangolni a felsőoktatással.

Médiadesign és az olvasás

(Czémán Zsófia: Arany János balladái hipertextekben elbeszélve)

Érdeklődve vártam Czémán Zsófia prezentációját, mert tőlem sem áll távol a digitális technológia, olvasással történő összekapcsolása. Nos, a különféle megjelenítő eszközök, okostelefonok, tabletek – ebook olvasók nem tartoznak ide – megjelenésével egyre inkább megfigyelhető a kép és szöveg összefüggése, netán összefonódása. Már többről van szó, mint képernyőn megjelenő szöveg. Zsófia szavait tolmácsolva, napjainkra a szöveg képernyőre adaptálása, mindenképp megkívánja a megfelelő dizájnt. Fehér alapon fekete betűk lineáris olvasása mellett előtérbe kerül a vizualitás. Előadónk egész pontosan a hazánkban egyelőre nem túl ismert, interaktív könyv irányába indult el. Bár nem irodalomtanár, diplomamunkájának alapjául Arany János balladáinak interaktív feldolgozását választotta. Ha röviden akarom összefoglalni a gondolatait, akkor azt írom, hogy hiperhivatkozások segítségével szeretne többlet információt szolgáltatni a balladákhoz. Így a ballada olvasása közben az elemzés és egyéb hasznos adatok, információk, egy másik réteg megjelenítésével azonnal elérhetőek. Jelenleg a Hídavatás című ballada készül, a választás oka szimbolikus – hiszen a híd, mint vizuális objektum, meghatározó elem, a híd mentén végig haladva lehet értelmezni a művet.

Irodalmi kerekasztal

(Toldy ferenc iPaden nyomja a textust…)

A beszélgetés alapjául az irodalom tankönyvek szolgáltak, a diskurzus moderátora Bodrogi Ferenc Máté (Debreceni Egyetem) volt. A neves szakemberek –Gera Csilla, Bokányi Péter, Domonkos Péter, Diószegi Endre, Dobszay Ambrus, fenyő D. György, Gombos Péter, Horváth Zsuzsa, Molnár Gábor Tamás – a jelenlegi helyzet felvázolása mellett elmondhatták aggályaikat, ötleteiket. Felvetődött a lehetőségek között a kronológia elvének elvetése, azonban ezt (szerintem teljesen jogosan) senki nem támogatta. Lényeges kérdés, hogy milyen az ideális tankönyv? A tanár vagy a diák igényeinek kell megfelelni? Valóban teljesen más könyvet igényel a mai generáció? Tény, hogy az elmúlt 50 évben többször is volt változás a tankönyvek terén. Ideális tankönyv nincs, gyakorlatilag a tankönyvre csak otthon lenne szükség, tanórán nem. A magazinosodás is egy megoldás, bár a diákok furcsán reagálnak az újdonságra. A digitális tananyagok megjelenése pedig még a jövő zenéje.

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel…

(Dinnyés József: a daltulajdonos műsora)

Talán a legnagyobb hatással Dinnyés József előadás volt rám (a Nyugattól az Új Holdig tudna énekelni és anekdotázni). A történetei és a stílusa is magával ragadt, a zenei aláfestésről nem is beszélve. Rengeteget kaptunk tőle, szóban és dalban is. 1966-ban kezdte a pályafutását és 1985-ben jelent meg az első lemeze. (lemezek: Határtalanul, Kín és dac). Ma 3000-nél több énekelt vers köthető a nevéhez. Eddigi munkásságának megkoronázásaképp egy DVD-t készített, mely a könyvhétig valószínűleg meg is jelenik. Az összeállítás körülbelül 1400 dalt tartalmaz, mintegy 44 órányi zenei anyagról van szó! A kezelőfelület html alapú, versek soraira is lehet keresni. Leginkább iskolai- és közkönyvtárak részére készítette, segédeszköznek a különféle foglalkozásokhoz. A DVD lektora dr. Fűzfa Balázs. Dinnyés József jelenleg módszertani előadásokat tartva járja az országot könyvtárosok számára.

Aki nem ismerné: portréfilm 1998-ból

A Hajnali háztetők okostelefonon

(Mata Júlia: Hajnali háztetők okostelefonon)

Bár irodalomelmélet nem került bele, az irodalom és kultúra iránt érdeklődők számára mégis hasznos alkalmazásnak tűnik. Az alapötletet a készítőnek, a kedvenc könyvében –Szerb Antal – Utas és holdvilág – megjelenő helyszínek felkeresése adta. Mint arról beszámolt, annak idején nem volt még okostelefon, sem tablet, így jóval kevesebb információhoz juthatott hozzá az irodalmi túrázás közben. Például, hogyan is nézhetett ki a mű megírása idején az adott helyszín. Az alkalmazás kialakításában nagy segítséget jelentett a MoholyNagy Művészeti Egyetemen életre keltett, Digitális múzeum kurzus, mely azzal a célzattal jött létre, hogy a befogadás élményét kibővítse a digitális eszközök segítségül hívásával. A Hajnali háztetők az olvasás mellett, audió változatban is élvezhető, továbbá archív anyagokkal, korabeli zenékkel, képekkel, cikkekkel könnyebben tudja vizualizálni az olvasó a kor hangulatát, környezetét. Júlia a regény új felbontásával is megismertetett minket, két helyszín között 600 karakternyi szöveg olvasható, mely az 1 perc alatt feldolgozható olvasott szövegre utal, ezalatt körülbelül 50 métert sétálunk. Összesen 16 helyszín kereshető fel, mely 16 kilométernyi távot eredményez. A navigáció pedig archív térkép segítségével történhet.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Szövegtárgyak kiállítás:

P1010719 P1010720 P1010721 P1010722 P1010723 P1010724 P1010725 P1010726 P1010727 P1010728

Hozzászólás

A digitális kor? A digitális kór?

Az elmúlt években a digitális kor/kór tüneteinek leírásával rengetegen próbálkoztak, Lukács István (CMI 2012) ajánlójának köszönhetően egy új szempontból kísérhetjük figyelemmel a témát. Egész pontosan a sajátos nevelési igényű tehetségek szemszögéből ígér betekintést a cikk (itt az eredeti) szerzője, Gyarmathy Éva. Bár a cím is sejteti, hogy leginkább pedagógiai jellegű írásról van szó, én inkább könyvtáros szakember szemével tekintek rá, tehát információs szempontokból fogom boncolgatni.

1. bemetszés

„Féltik a következő generációkat, mert minden információ elérhető, tehát a megjegyzésre már szinte egyáltalán nincsen szükség.”

A következő sor olvasása után elgondolkodtam, vajon mekkora igazságtartalma van. Elemezzük egy kicsit ezt az összetett mondatot. Ha valóban minden információ elérhetővé válik az bizony nem hátrány, sőt sokkal eredményesebben és gyorsabban lehet megszerezni a tudás alapját biztosító információt. Én tehát nem féltem a következő generációt, inkább irigylem és ha tehetem velük együtt fogom fejleszteni magam! Most ízlelgessük a mondat második felét, megjegyzésre tehát nincs is szükség. Véleményem szerint ez egy elnagyolt és felelőtlen kijelentés, mely azt a víziót vetíti előre, hogy valójában csak alapfokú oktatásra van szükség, amikor megismerik az információs csatornákat és utána mindenki megy a maga útján. (Összességében ez az állítás egy fokkal még mindig jobb képet mutat, mintha azt mondanánk, hogy a digitális bennszülöttek már az anyatejjel szívják magukba a megfelelő digitális írástudást.) Valljuk be, megjegyzésre igenis szükség van, hiszen az orvos sem fog úgy műteni, hogy a műtőben kezdi el olvasni a szakirodalmat. Meglévő tudás nélkül el fogunk veszni az információ tengerében, hiszen nem lesz kritikai szemlélet sem. A szerző azonban tovább gombolyítja a nem fognak tanulni elnevezésű fonalat:
„A mai gyerekek már úgy nőnek fel, hogy minden információ rendelkezésre áll, így nem szükséges az agyukat terhelni ismeretekkel.”
Kérdem én, ha nem töltik meg az agyukat ismerettel, akkor hogyan felelnek, és hogyan írnak dolgozatot? Sem az okostelefon, sem a számítógép nem fog helyettük értelmes, összetett mondatokat kitalálni, pusztán közvetít! A több csatornából érkező információt a gyermeknek kell tudássá alakítani.

2. bemetszés

„A televízió, a számológépek (szerintem számítógépek, a szerk.), a mobil telefon által rengeteg tudás ömlik ránk néhány gombnyomással.”

Tessék, kérem? Tudás ömlik ránk az eszközökből? Ilyen eszközt én is szívesen beszereznék! Információmenedzsment vizsgán nem biztos, hogy mindezt elő mertem volna adni, arra a kérdésre, hogy hogyan alakul az információ tudássá. Tudás nem ömlik az emberre, pusztán a már említett csatornák töltik meg az információs tengerünket, ugyanis a tudás (vagy ismeret) egy döntési folyamat során felhasznált, megtanult és hasznosított, aktivizált információ. Az átalakítás pedig emberi és nem történik gépekkel.

3. bemetszés

„A tanárok szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy a fiatalok sok információhoz jutnak, de nem tudják feldolgozni, így nem lesz az információból tudás.”

Most akkor mégis csak a gyereknek kell a tudást kialakítani? Az előbb még arról volt szó, hogy ömlik a gépekből. A kompetencia alapú oktatás nem azt célozza, hogy tudjanak szöveget értelmezni és információkat kinyerni? Ha képesek a szelektálásra, lényeglátásra, akkor valószínűsítem, hogy át tudják alakítani az információt.

4. bemetszés

„A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel a változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint a digitális bevándorlók, viszont a módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek.”

Én amondó vagyok, hogy a digitális bennszülöttek könnyebben eligazodnak a digitális közegben és sok esetben a már említett eszközök segítségével gyorsabban megtalálhatnak bizonyos információkat. A feldolgozás, tehát tudássá alakítás az teljesen más kérdés. A gyorsabb döntéshozás pedig nem biztos, hogy előnyös, továbbá az az érzésem, hogy pusztán a jól informáltság kevés, tapasztalat is kell a jó döntéshez! Rendszerben való gondolkodás terén gyengébbek? Szerintem az ugrópontokkal ellátott információforrások sokkal jobban segítik egy-egy téma átlátását, határvonalainak észrevételét.

5. bemetszés

„A hosszú tájleírásokat átugorja még az irodalmat kedvelő olvasó is.”

Kikérem magamnak az irodalmat szeretők nevében! Épp az ilyen leírások segíthetnek a szókincsbővítésben, fogalmazás készség javításában, miért hagynám ki?!

6. bemetszés

„Az egyensúlyrendszer a neurológiai harmónia alapja. Gyenge működése az információfeldolgozást és a koncentrációs képességet bizonytalanná teszi.”

Azért, hogy ne csupa negatívumot ragadjak ki a szövegtestből, teljes mértékben egyet értek!

7. bemetszés

„Az embert lustasága ráveszi, hogy eszközöket alkosson.”

Az embert nem a lustaság veszi rá arra, hogy új eszközöket alkosson, hanem a kíváncsisága, az innovatív hozzáállása és a praktikum. Hatékonyságot akar növelni, nem pedig lustálkodni.

8. bemetszés

„Vannak, akik szerint a gyerekek számára a digitális eszközök jelentik majd a fejlesztő közeget, hiszen a gyerekek nagy odaadással csüggnek az elektronikus eszközökön (Prensky, 2001). Ezeket valóban jól lehet használni a fejlesztéshez, mert az egész agy használatára késztetnek. Végtelen lehetőséget hordoz a multimédiás és kommunikációs technika.”

Igen!! Megfelelően képzett tanárok, oktatók tevékenysége mellett!

Összeöltés

Elnézést azoktól, akik másképp gondolkodnak, az általam kiemelt részleteket nem pedagógus szemmel néztem. Az agyi tevékenységekkel jelen esetben nem foglalkoztam, próbáltam az információtanra kihegyezni a cikket.

3 hozzászólás

Older Posts »
%d blogger ezt kedveli: