Archive for netgeneráció

A digitális kor? A digitális kór?

Az elmúlt években a digitális kor/kór tüneteinek leírásával rengetegen próbálkoztak, Lukács István (CMI 2012) ajánlójának köszönhetően egy új szempontból kísérhetjük figyelemmel a témát. Egész pontosan a sajátos nevelési igényű tehetségek szemszögéből ígér betekintést a cikk (itt az eredeti) szerzője, Gyarmathy Éva. Bár a cím is sejteti, hogy leginkább pedagógiai jellegű írásról van szó, én inkább könyvtáros szakember szemével tekintek rá, tehát információs szempontokból fogom boncolgatni.

1. bemetszés

„Féltik a következő generációkat, mert minden információ elérhető, tehát a megjegyzésre már szinte egyáltalán nincsen szükség.”

A következő sor olvasása után elgondolkodtam, vajon mekkora igazságtartalma van. Elemezzük egy kicsit ezt az összetett mondatot. Ha valóban minden információ elérhetővé válik az bizony nem hátrány, sőt sokkal eredményesebben és gyorsabban lehet megszerezni a tudás alapját biztosító információt. Én tehát nem féltem a következő generációt, inkább irigylem és ha tehetem velük együtt fogom fejleszteni magam! Most ízlelgessük a mondat második felét, megjegyzésre tehát nincs is szükség. Véleményem szerint ez egy elnagyolt és felelőtlen kijelentés, mely azt a víziót vetíti előre, hogy valójában csak alapfokú oktatásra van szükség, amikor megismerik az információs csatornákat és utána mindenki megy a maga útján. (Összességében ez az állítás egy fokkal még mindig jobb képet mutat, mintha azt mondanánk, hogy a digitális bennszülöttek már az anyatejjel szívják magukba a megfelelő digitális írástudást.) Valljuk be, megjegyzésre igenis szükség van, hiszen az orvos sem fog úgy műteni, hogy a műtőben kezdi el olvasni a szakirodalmat. Meglévő tudás nélkül el fogunk veszni az információ tengerében, hiszen nem lesz kritikai szemlélet sem. A szerző azonban tovább gombolyítja a nem fognak tanulni elnevezésű fonalat:
„A mai gyerekek már úgy nőnek fel, hogy minden információ rendelkezésre áll, így nem szükséges az agyukat terhelni ismeretekkel.”
Kérdem én, ha nem töltik meg az agyukat ismerettel, akkor hogyan felelnek, és hogyan írnak dolgozatot? Sem az okostelefon, sem a számítógép nem fog helyettük értelmes, összetett mondatokat kitalálni, pusztán közvetít! A több csatornából érkező információt a gyermeknek kell tudássá alakítani.

2. bemetszés

„A televízió, a számológépek (szerintem számítógépek, a szerk.), a mobil telefon által rengeteg tudás ömlik ránk néhány gombnyomással.”

Tessék, kérem? Tudás ömlik ránk az eszközökből? Ilyen eszközt én is szívesen beszereznék! Információmenedzsment vizsgán nem biztos, hogy mindezt elő mertem volna adni, arra a kérdésre, hogy hogyan alakul az információ tudássá. Tudás nem ömlik az emberre, pusztán a már említett csatornák töltik meg az információs tengerünket, ugyanis a tudás (vagy ismeret) egy döntési folyamat során felhasznált, megtanult és hasznosított, aktivizált információ. Az átalakítás pedig emberi és nem történik gépekkel.

3. bemetszés

„A tanárok szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy a fiatalok sok információhoz jutnak, de nem tudják feldolgozni, így nem lesz az információból tudás.”

Most akkor mégis csak a gyereknek kell a tudást kialakítani? Az előbb még arról volt szó, hogy ömlik a gépekből. A kompetencia alapú oktatás nem azt célozza, hogy tudjanak szöveget értelmezni és információkat kinyerni? Ha képesek a szelektálásra, lényeglátásra, akkor valószínűsítem, hogy át tudják alakítani az információt.

4. bemetszés

„A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel a változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint a digitális bevándorlók, viszont a módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek.”

Én amondó vagyok, hogy a digitális bennszülöttek könnyebben eligazodnak a digitális közegben és sok esetben a már említett eszközök segítségével gyorsabban megtalálhatnak bizonyos információkat. A feldolgozás, tehát tudássá alakítás az teljesen más kérdés. A gyorsabb döntéshozás pedig nem biztos, hogy előnyös, továbbá az az érzésem, hogy pusztán a jól informáltság kevés, tapasztalat is kell a jó döntéshez! Rendszerben való gondolkodás terén gyengébbek? Szerintem az ugrópontokkal ellátott információforrások sokkal jobban segítik egy-egy téma átlátását, határvonalainak észrevételét.

5. bemetszés

„A hosszú tájleírásokat átugorja még az irodalmat kedvelő olvasó is.”

Kikérem magamnak az irodalmat szeretők nevében! Épp az ilyen leírások segíthetnek a szókincsbővítésben, fogalmazás készség javításában, miért hagynám ki?!

6. bemetszés

„Az egyensúlyrendszer a neurológiai harmónia alapja. Gyenge működése az információfeldolgozást és a koncentrációs képességet bizonytalanná teszi.”

Azért, hogy ne csupa negatívumot ragadjak ki a szövegtestből, teljes mértékben egyet értek!

7. bemetszés

„Az embert lustasága ráveszi, hogy eszközöket alkosson.”

Az embert nem a lustaság veszi rá arra, hogy új eszközöket alkosson, hanem a kíváncsisága, az innovatív hozzáállása és a praktikum. Hatékonyságot akar növelni, nem pedig lustálkodni.

8. bemetszés

„Vannak, akik szerint a gyerekek számára a digitális eszközök jelentik majd a fejlesztő közeget, hiszen a gyerekek nagy odaadással csüggnek az elektronikus eszközökön (Prensky, 2001). Ezeket valóban jól lehet használni a fejlesztéshez, mert az egész agy használatára késztetnek. Végtelen lehetőséget hordoz a multimédiás és kommunikációs technika.”

Igen!! Megfelelően képzett tanárok, oktatók tevékenysége mellett!

Összeöltés

Elnézést azoktól, akik másképp gondolkodnak, az általam kiemelt részleteket nem pedagógus szemmel néztem. Az agyi tevékenységekkel jelen esetben nem foglalkoztam, próbáltam az információtanra kihegyezni a cikket.

Reklámok

3 hozzászólás

Netgeneráció: 4. rész, Társadalom történeti megközelítés

A netgenerációt körülvevő új környezet megértéséhez érdemes történelmi szempontokból megvizsgálni a társadalmi változásokat. A történelem könyvében egészen az ókori görögökig érdemes visszalapozni. Ennek oka, hogy részben a korabeli görög államok vezetői rakták le a mai demokrácia alapköveit. Maga a demos szó is görög eredetű, jelentése nép. Miért fontos ez számunkra? A válasz egyértelmű, hiszen a demokrácia intézménye jótékony hatást gyakorolt a társadalmi változásokra is. Említésre érdemes Kleiszthenész aki reformjaival továbbvitte Athént a demokrácia felé. Az egyes tudományok pedig fejlődésnek indultak. Jelentős változások történtek!

Egy folyamatosan fejlődő társadalomban élünk és dolgozunk, érzékelhetjük, hogy minden egyes év egy kicsit eltér a megelőzőektől. De a legtöbb változás csupán kismértékű és fokozatos, ebből adódóan a munkánkat is a jól bevált, megszokott gyakorlattal végezzük. A nagy változás az bizony teljesen más (már a Görögöknél is láttuk), hiszen befolyásolja a társadalmi rendszert, a már említett rutin pedig ebben az esetben akadályozza a szakmai fejlődést. Alkalmazkodnunk kell az új környezeti viszonyokhoz. A történelem ismét jó példával szolgálhat, nem is szükséges túlságosan messze kitekinteni a múlt irányába. Kelet-Európában a Szovjetunió katonai ereje mind a társadalmi, mind pedig a politikai fejlődés gátját képezte. Azonban 1989-ben a hatalmi struktúra végleg összeomlott, hiszen ez a rendszer nem volt képes tanulni, megújulni, alkalmazkodni az újabb és újabb szituációkhoz. Kissé elnagyoltan mondva, a Szovjetunió kiment a divatból.

Mint a fenti példa is jól mutatja, nagy változások igenis vannak. Hasonló jellegű és mértékű változást idézett elő az információtechnológia megjelenése is. Már a 90-es évek közepén megjelent olyan tanulmány (WTO, 1996), mely azt sugallta, hogy az információtechnológia olyan mértékben változtatja majd meg a mindennapi életünket és a társadalmat, mint az ipari forradalom tette azt korábban. A kilencvenes évek közepén talán radikális kijelentésnek tűnt. Közel 20 év távlatában azonban azt mondhatom, hogy most még időszerűbb ez az állítás. Egy hihetetlen mértékű változás közepén helyezkedünk el. Az információtechnológiai fejlődés pedig adatok és a belőlük kinyert információk sokaságával áraszt el bennünket. Érezni is lehet a hatását, egyrészt a társadalom minden részében, másrészt az összes, szociális jelleget öltő intézményben. Visszakanyarodva az 1990-es évekre, az emberek többsége a digitális forradalmat technikai változások egy típusával azonosította, hiszen akkor még a személyes kapcsolatok, a szakmai tevékenységek érintetlenül maradtak az információtudománytól. (Hoiivik, 2004) De napjainkban már egészen egyszerűen kijelenthetjük, „az információtechnológia olyan mértékben változtatja majd meg a mindennapi életünket és a társadalmat, mint az ipari forradalom tette azt korábban”. Arról nem is beszélve, hogy az ipari forradalom is technológiai változásokkal kezdődött, de a társadalom és a kultúra átalakításával ért véget. (Schama, 2004)

Az acél és a gőz ötvözete bomlasztó technológiát alkotott meg. Az uralkodó, az egyház és a nemesség ereje az átlagos polgárok erejévé alakult.” (Schama, 2004)

Mit is idézett elő az ipari forradalom? A mezőgazdaságról áttevődött a hangsúly a gépesített termelésre. Ezzel szemben a digitális forradalom a kézzelfogható termékektől átvezet a szellemi termékekre. “Kézzelfogható” termékek gyártása helyett, inkább szövegeket írunk, és előadásokat tartunk. Ezzel el is érkeztünk az új társadalmi forma megjelenéséhez, melyet több névvel is felcímkéztek: poszt-indusztriális-, poszt-modern-, információs-, sőt hálózati társadalomként is emlegetik. Mindegyik név ismert, de egyik sem túlságosan pontos. Ha az információs társadalom megnevezést nézem, akkor az nem világít rá teljesen az interaktivitásra, túlságosan statikus. Talán a hálózati vagy hálózatos társadalom megjelölés a legtalálóbb. Eddig világos, de hogy lesz ebből a tudás társadalma?

A tudást rendszerezett médiumok közvetítik, például könyvek és különböző dokumentumok, valamint sokféle személyes kapcsolat, a kötetlen beszélgetéstől egészen a mentor-gyakornok viszonyig. A tudás úgy keletkezik az információból, ahogyan az információ létrejön az adatból. Az információ tudássá alakításában gyakorlatilag minden munkát az ember végzi. A tudás (vagy ismeret) egy döntési folyamat során felhasznált, megtanult és hasznosított, aktivizált információ (Mészáros, 2001).

A tudás az összefüggéseiben tekintett információ”. Az információt tehát kontextusba kell illesztenünk, és addigi ismereteinkhez kell kapcsolnunk ahhoz, hogy tudás váljon belőle. (Nyíri, 2000)

Azonban

A tudástársadalom lényegében először is az információs társadalom szociális és kulturális dimenzióját jelenti. Ez a megközelítés tehát nem az információ és a tudás megkülönböztetéséből indul ki, hanem abból, hogy a tudástársadalom – eltérően az információs társadalomtól – a tudás társadalmi tőkévé alakítására koncentrál. A civilizációvá válásnak ez a momentuma az, amikor a technikai-technológiai lehetőségek a társadalom újraszervezésében hasznosulnak, rajtuk keresztül már nemcsak tudáselemek (információk, adatsorok), hanem tudások áramolnak. A tudás itt sajátos szervezettségi jegyekkel ellátott kontinuum, amelyet az informatikai hálózatokon keresztül osztanak el, s amely a társadalmi tőke részévé válik (de nem azonos azzal). (Varga – Ugrin, 2007)

Sokan felteszik a kérdést, hogy milyen követelményeknek feleljen meg a netgeneráció? Nos, a tudástársadalom leírása egyértelműsíti a válaszadásom. Részt kell vennie a tudás társadalmivá tételében. Ehhez pedig minden eszköze meg is van, internet, közösségi oldalak, blogok, mikroblogok, chat és még sorolhatnám. Számukra azért jelenthet könnyebbséget, mert ebbe a közegbe születtek bele, sokkal korábban lépnek kapcsolatba a környezet által felkínált technikai lehetőségekkel. Náluk még nem áll fent a megszokás és a jól bevált, begyakorolt mechanizmusok gátja.

Felhasznált irodalom

MÉSZÁROS Anikó: Kis információs társadalmi körkép.  In: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás,   2001.5.
NYíRI Kristóf: Globális társadalom, helyi kultúra. In: Az információs társadalom. Szerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA, 2000. 49., 61. p.
HOIIVIK, Tord: Enter the dragon. From print to web in library education. In: Festschrift for Wanda Pindel, Jagiellonian University of Cracow, 2004. http://home.hio.no/~tord/krakow/long/long.htm
SCHAMA, Simon: Citizens: A Chronicle of the French Revolution. Penguin, 2004.
UGRIN Emese – VARGA Csaba: Új állam- és demokráciaelmélet. Századvég Kiadó. Budapest, 2007. 376 p.
WTO: Information Technology Agreement, 1996

Hozzászólás

Netgeneráció: harmadik rész, norvégiai kitekintés

Egész egyszerűen hihetetlennek tűnik, de már három éve, hogy Norvégiában tanulhattam. Nyelvet, könyvtáros szakmát és digitális eszközök tanításba és tanulásba implementálását. Úgy érzem itt kerültem először szembe a netgeneráció irányába történő nyitással, legalább is tudatos formában. Kezdeném először azzal, hogy a felsőoktatásba bekerülteket remek körülmények várják. Nem nehéz kijelenteni, igazán inspiráló a környezet. Ennyivel azonban nem lehet leírni a különbségeket. Eddig nem neveztem meg, most pótolom a hiányt, az Oslo University College (HiO)-ról, azon belül is az átalakított könyvtárról írok. Miért is kerül szóba egy felsőoktatási könyvtár? Az oktatásba fektetett hatalmas összegeket igyekeznek jól felhasználni, hogy a befektetett pénz magasabb szintű tudásban kamatozzon. „A könyvtár egy olyan hely ahol csendben kell lenni és tele van poros könyvekkel.” Nos ezzel a felfogással szakítani kell. Norvég barátaink első lépésben felmérték a meglévő és jövőbeni igényeket. Az eredmények ismeretében radikális váltást kezdeményeztek. A könyvtárból, tudásközpont lett, és ez a névben is jelentkezett – Learning Center. A névváltás persze nem hozna hatalmas áttörést, ezért funkciót bővítettek és szolgáltatásokat reformáltak. Nézzük sorjában ez miben ölt testet. Több hatalmas teret alakítottak ki annak érdekében, hogy a csendes könyvtár jó része, élettel teljen meg. Nem hiába voltak/vannak olyan álláspontok, mely szerint a könyvtár az a bizonyos harmadik hely. Az első funkciós váltás tehát a közösségi élettér meghonosítása volt. A könyvtár menedzsmentje levonta a konzekvenciákat a tanulási szokásokban bekövetkező változásokról is. A jellemző vonás, hogy a hallgatók kis csoportokat alkotva szeretnek tanulni. Ennek megfelelően 5-6 fő számára kényelmes laborokat alakítottak ki, részben könyves, részben pedig digitális közegben. A digitális alatt értem a szélessávú internetelérést és egy hatalmas LCD kijelzőt. A labort azonban ne egy ablak nélküli, elfalazott helységnek képzeljük. Hatalmas üvegfelületekkel ellátott, otthonos kis közegek a könyvtári tér közepén. Pár sorral feljebb említettem, hogy könyves környezet. Valóban akad miből válogatni, ha szakirodalom szükségeltetik. De elképedtem a látványtól, hogy 2 hetente 1 elég terebélyes konténert tesznek tele, méghozzá könyvekkel. Könyvtárosként ilyet megélni, magyar viszonyok mellett gyakorlatot szerezve, elképzelhetetlen volt. A titok, nevezzük inkább információnak, valószínűleg az intranetben rejtőzik. Először nem értettem, miért nyomtat mindenki tömérdek oldalt. Aztán megfigyeltem, hogy az OPAC bizony össze lehet kötve egy intranettel, ahonnan a megfelelő jogosultsággal rendelkezők letölthetnek dokumentumokat, melyeket persze ki is nyomtathatnak. Ez lenne a print-on-demand. A sikert a felhasználói igények folyamatos felmérése alapozza meg. Létrehoztak és folyamatosan fejlesztenek egy tanulási környezetet. Nem mellesleg jómagam is részt vettem egy ilyen feltérképezésben, melyet a menedzsment számára be is mutattunk, továbbá publikálni is sikerült. [1]

2nd floor

A poszt bevezető részében írtam, hogy digitális eszközök szerepéről is képet kaphattam. Ez lehet a második kulcs a sikerhez. Idomulni a hallgatóhoz. Mit jelent ez? Röviden úgy fogalmaznék, hogy a web2.0 teljes fegyverarzenálját, blog, videó-, kép-, hang (podcast) megosztás. Természetesen professzionális körülményeket teremtettek a videó szerkesztés területén is. Hihetetlenül ösztönző volt! Megtanulni a jó beállítást, szerkesztést és vágást. De ne gondolja senki, hogy a szakmai blog írása mentesített a személyes kapcsolattartástól. Anélkül nem is működhetne az oktatás, oktatóra/mentorra szükség van, méghozzá nem pusztán a virtualitásban. Összességében fejlesztik a digitális tudást, kreativitást és a véleményező, kommentelő készséget. Rengeteget tanultam kint, egy jól működő, netgenerációs igényeknek megfelelő közegben.

[1] Bibliotekets indre liv. Bok og bibliotek nr. 2, 2010, s. 38-40.

Hozzászólás

Netgeneráció: második rész

Az első részben képet kaphattunk a Z generáció olvasási kedvéről és szabadidős tevékenységeiről. Most a generációs változást jelentős mértékben befolyásoló, nagy áttörést hozó technológiát, az internetet és a különféle technikai eszközöket próbálom kifejteni. Nézzük, mennyire mozognak otthonosan a fent említett generáció tagjai az új környezetben.

Neten olvasás

Az olvasás és az internet kapcsolata több oldalról vizsgálható. Először is nem mindegy, hogy mit és milyen mélységben olvasnak el a webes környezetben megjelenő könyvekben és cikkekben.[1]
Sok diák kedveli a világháló nyújtotta közeget, de olvasnak-e komolyabb, összefüggő szöveget? Az internetes tartalmakat jogi szempontból is át lehetne tekinteni, kérdés lehet az is, hogy mire neveli a gyermekeket a megszámlálhatatlan illegális dokumentum. A tartalmat illegálisan megosztó személyekre nem pusztán bűnözőként kell tekinteni, hanem a kultúra fontos alakítóiként is említhetőek. Számos könyv eladott példányszámát jelentősen növelheti és növeli is a kalózváltozatok terjedése, hiszen ez által rengeteg emberhez juthat el egy-egy szöveg. Előfordul, hogy ennek hatására kapnak kedvet a nyomtatott könyvhöz. Azonban a rendszeres olvasás gyakorlatilag jelentéktelen elfoglaltság a tanulók körében. Csupán 7% használja erre a célra rendszeresen az internetes kapcsolatot. Az alkalmankénti olvasók tábora már népesebb, a 444 kérdőívet kitöltő 28%-a tartozik ebbe a csoportba. A legtöbben azonban nem irodalmi alkotásokat vagy folyóiratokat bújnak a világhálón.

Olvasás számítógépen, illetve mobileszközön

Az olvasmányélmények hagyományosnak nevezhető hordozója, a könyv mellett, egyre több elektronikus eszköz jelent- és jelenik meg, melyen lehetőség nyílik az olvasásra. Első lépésként a személyi számítógép szolgáltatott új platformot az olvasás számára. A folyamatos fejlődés következtében az eszközök mérete és súlya egyre csökken. Az első komolyabb teljesítményű mobil eszköz, mely alkalmas volt az olvasáshoz, a laptop. Azonban a szerepét kezdik átvenni a táblagépek és a mobiltelefonok, okos telefonok, melyek különösen alkalmasak arra, hogy a gyermekek olvassanak. Ráadásul a táblagépek és mobiltelefonok mérete lehetővé teszi, hogy bárhova magukkal vigyék a kultúrát. A pápai tanulók körében még a személyi számítógép tekinthető az olvasás legfontosabb közvetítőjének az elektronikus lehetőségek között. A legmodernebb készülékek használata értelemszerűen még gyermekcipőben jár, azonban jelen van és 80-an jelezték is, hogy szívesen megismerkednének az új olvasmány közvetítőkkel. A mobiltelefonok által felkínált alternatívákkal 60-an ismerkedtek meg.

E-book olvasók

Az elektronikus olvasás folyamatosan újabb és újabb műveltségi területeket ér utol. Viszonylag hosszú ideig nem sikerült speciálisan csak az olvasásra elfogadott és népszerűvé váló hardvert kifejleszteni. Azonban fél évtizeddel ezelőtt piacra kerültek olyan e-book olvasók melyek lényegesen új szolgáltatásokat nyújtanak. Egyértelműen a Kindle első verziója változtatta meg a korábban fenn álló viszonyokat. Külön érdekesség, hogy nem hatalmas szoftver vagy hardver cég fejlesztette ki, hanem egy webes felületen utolérhető könyves vállalkozás. Az értékesítési adatokból, továbbá a piacon megjelenő vetélytársak számának növekedéséből azt a következtetést lehet levonni, hogy a könyvolvasást sikerül áthangolni az elektronikus környezetbe. A következő kérdés tehát az e-book olvasókra vonatkozik. Első lépésben az e-book olvasóra, mint fogalomra irányult a felmérés. Tudják-e pontosan a mai fiatalok, 11-14 évesek, hogy mit is jelent a kifejezés.

Olvastál már e-book olvasón

Az e-könyvek iránti egyre nagyobb érdeklődés először 2009 decemberében mutatkozott meg. Az Amazon honlapján keresztül több digitális kötet vásároltak, mint nyomtatott könyvet.
Az elektronikus könyvet vásárlók több százezer kötet közül választhatnak. Egyelőre számottevő az angol nyelvű dokumentumok fölénye, de az amerikai kiadó így is jelentős külföldi vásárlásról számolt be.[1]
A meglepő bejelentés után 3 évvel, joggal vethető fel a kérdés, mennyire terjedt el a fiatalok körében az e-book olvasás?

Konklúzió

Meglepő módon a többség azt állította, hogy szeret olvasni. Azonban a szabadidős tevékenységek sorában egyáltalán nincs előkelő helyen az olvasás, a 9 lehetséges válasz közül pusztán a 7. pozíciót sikerült elérnie. Ezzel szemben a gyerekek nagy része naponta 1-2 órát tölt az internet kapcsolattal rendelkező eszközök előtt. Az esetek nagy többségében könnyen feldolgozható információt (videó megosztók által elérhető), az állandó elérhetőséget (közösségi oldalak) és a játékot igénylik. Egyelőre az olvasás internetes, illetve elektronikus eszközökön történő előretörésére még várni kell, legalábbis a 10-14 évesek körében.
Az e-book olvasók ismertsége jelenleg 33%-ot tesz ki. Bár az érdeklődés még alacsony a fent említett készülékek iránt, véleményem szerint ez az ismertségi arány a közeljövőben emelkedni fog, amint a könyvolvasó piacon megélénkül a verseny, mely által kedvezőbb áron lesznek elérhetőek az eszközök.
Összességében megállapítható, hogy a 11-14 éves lányok nagyobb arányban tartják fontosnak és szórakoztatónak az olvasást, mint fiú kortársaik. Mivel a gyermekek többsége ritkán jár könyvtárba, és nem olvas rendszeresen értékes olvasmányokat, azonban megközelítőleg naponta 2 órát tölt az internet bűvöletében, meg kell próbálni a virtuális közegben utolérni őket. Nyelvezetüknek megfelelő, rövidebb terjedelmű és értelmes olvasmányokkal, megfelelő webes szolgáltatásokkal kell orvosolni az egyre inkább elhatalmasodó problémát.


[1] Az Amazon e-könyv legyőzte a nyomtatottat. In: HVG. <http://hvg.hu/kultura/20091227_amazon_e_konyv?s=20091228nl> [Letöltve: 2011.10.30.]


[1] Homo Textus, avagy a felületes olvasó.
http://www.nyest.hu/hirek/homo-textus-avagy-a-feluletes-olvaso [Letöltve: 2012.03.29.]

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: