Archive for könyvtár

Tartalommegosztás

A tartalommegosztás témakörén gondolkodva először is az emberi kommunikáció szerepe villant fel előttem, hiszen a kommunikáció során különféle tartalmakat közlünk társainkkal és ez a folyamat bizony egyidős az emberiséggel. A kommunikáció vezérfonalát gombolyítva viszonylag gyorsan el lehet érni a kommunikációs modellekhez.

Először a Jacobson-féle nyelvi modellt lehet megemlíteni, melynek ábrája mindenki számára ismerős lehet. A modell kiemeli a hatékony kommunikáció meghatározóit, azonban a visszacsatolás jelensége már nem jelentkezik benne. Nos, említettem, hogy a közlés folyamata az egyik legősibb cselekvés, felmerül tehát a kérdés, hogy miért is zajlik le egy ilyen folyamat? Ennek megválaszolásában nyújtanak segítséget a nyelvi kommunikáció alapfunkciói. Ide tartozik: Emotív-érzelmi, konatív-felhívó, fatikus-fenntartó, metanyelvi, poétikai és referenciális-közlő, tájékoztató funkciók. (Fülöp, 1996)

  • referenciális funkció a kontextusra irányul, a megismeréssel kapcsolatos, számos üzenetben ez az uralkodó, mivel a kommunikáció célja az ismeretátadás
  • emotív vagy expresszív funkció a feladóra, illetve az üzenet tárgyára utal, kifejezi a eladónak a magatartását azzal kapcsolatosan, amiről beszél
  • konatív funkcióa címzettre irányul, felszólítást, parancsot hordoz
  • fatikus funkcióa kontaktusra irányul, célja a kommunikáció létrehozása, fenntartása, a csatorna működésének ellenőrzése
  • metanyelvi vagy magyarázó funkció feladata a kód ellenőrzése, annak ellenőrzése, hogy a felek értik-e egymást
  • poetikai funkció magára a közleményre irányul, a kifejezésre (Jacobson, 1969).

A Jacobson féle ábrát érdemes tovább értelmezni, a közvetítő csatorna, a kódolás, az irány és az idő szempontjából. Amikor Jacobson megfogalmazta az alapfunkciókat, még nem létezett internet. Azonban a közlemény, amint azt a hírközlés általános modelljéből leolvashatjuk, valamilyen csatornán jut el a címzetthez. Korábban a tartalommegosztás csatornája az élőnyelvi beszéd, a telefon és a nyomtatott dokumentum voltak. A tartalommegosztás tehát közel sem volt olyan hatékony és gyors, mint napjainkban. Érdekes még a térbeli és időbeli összevetés is, hiszen a közlés ideje, valamint az elérhetőségének ideje sem mellékes. (Fülöp, 1996)

Az igazi áttörés természetesen a legjelentősebb információs forradalomnak köszönhető, melynek következtében megjelent az internet, mint nyílt platform. Mindenki előtt megadatott a lehetőség, hogy különböző tartalmakat osszon meg ismerőseivel, vagy a világ bármely pontján élőkkel (Médiatörténet, 2006). Ráadásul a tartalmak különböző típusai váltak megoszthatóvá. Mint láthattuk, korábban csak hang, illetve szöveg és képi tartalmat voltunk képesek megosztani. Azonban az internet és technológia fejlődése lehetővé tette olyan platformok kialakítását, melyek több fájl kiterjesztést – ezáltal többféle tartalmat- is megoszthatnak. Ide tartoznak a kép- és videó megosztók, podcastek, elektronikus könyvtárak, online prezentációkészítő- és megosztó platformok. Gyakorlatilag az összes dokumentumtípus elérhetővé válik a globális hálózat segítségével.
Mint említettem, a fenti modellből hiányzott a visszacsatolás jelensége és jelentősége. Az internet megnyitotta az utat a közvetlen visszajelzés, a kétirányú kommunikáció felé is. A felkerülő tartalmakat tehát bárki véleményezheti, címkézheti, letöltheti. A térbeli és időbeli korlátok megszűntek, bárki bármikor hozzáférhet a tartalmakhoz, hiszen az internet felhalmozza és archiválja az eddigi ismereteket.

Web1.0-től, a web2.0-ig

Napjaink információs túlcsordulása az internetnek tudható be, azonban érdemes egy kicsit jobban utána járni annak, hogy hogyan is jutottunk el a kezdetleges hálózati kialakítástól a tartalommegosztásig. A megvalósítás első lépéseként tehát egy olyan hálózatot kellett kialakítani, amely kevésbé volt sérülékeny, vagyis nem egy központ köré épül fel. Ebben az esetben még nincs szó a web-ről, csupán kezdetleges információcsere jöhetett létre, ráadásul a vizualitás legalacsonyabb fokán, mindössze karakteres felületen. Ekkor fejlesztették ki a következő lehetőségeket: newsgroup, telnet, e-mail, illetve ftp. A közösségi szempontból legfontosabb megoldások azonban csak a world wide web kialakulásával kezdtek elterjedté és közkedveltté válni.
A web1.0 során is lehetőség nyílt honlapok készítésére (és ez által tartalmak megosztására), azonban az első generációs internet használatát, a társadalom többségét illetően a passzív befogadás jellemezte. A 2000-es évektől már egyre inkább elterjed a web2.0 kifejezés, mely O’Really nevéhez fűződik. Leginkább az interaktivitás emelhető ki a 2. generációs médiából, továbbá a multimodalitás is jellemzi. Kicsit áttérve a tudásmegosztás témakörére, világosan látszik, hogy maga az új média nem kimondottan az új tudások létrehozását jelenti, sokkal inkább a meglévő ismeretek újra értelmezése és szerkesztése a megfigyelhető (Koltay, 2011). Az újjászervezés révén egyre szélesebb körben lehet hozzáférni a tartalmakhoz, azonban egyazon tartalom többféle átirata, értelmezése sok esetben minőségi problémákhoz is vezethet. Kérdésessé válik a relevancia.

Tartalommegosztás a munkakörnyezetben

1. For-profit szektor

Egy jól működő szervezethez hatékony információ (tartalom) és tudás áramoltatásra van szükség (Davenport – Prusak, 2000). Már esett szó arról, hogy az internet egy globális hálózat, mely lehetőséget biztosít bárki számára a tartalom megosztásához. Ennek következtében tudásunk sokkal széleskörűbb lehet, ráadásul gyorsabban bővül és frissül. Ezt pedig a vállalati szféra is felismerte. Különféle megoldási javaslatokat dolgoztak ki a hatékonyság növelése érdekében. Extranet és intranet is szóba jöhet, tehát beszélhetünk vállalaton belüli, illetve vállalatok/ intézmények közti hálózatos megoldásról is. A profit orientált szektorban a gyors és pontos tartalom, döntő jelentőségű, hiszen új piacok elérését és egyben bevétel növekedést is eredményezhet (Davenport – Prusak, 2000).

2. Non-profit szektor

A non-profit jellegű intézményekben is tartani kell a lépést a korral. A legjobb példának a könyvtárak tekinthetőek, gondoljunk akár közművelődési-, akár vállalati-, akár felsőoktatási könyvtárra. A könyvtár alapvető funkciójának tekinthető az információ és/vagy tartalom beszerzése, feltárása, raktározása és szolgáltatása. Arról nem is beszélve, hogy a web2.0 világában a könyvtár lehet azaz információs központ, mely segítséget nyújthat a releváns és hiteles információk, tartalmak biztosításában. Nos, ez a tevékenység lehet külső webes források feltárása, vagy a meglévő és felhalmozott tartalmak digitális szolgáltatása.
A könyvtárakban folyó digitalizálási munkát össze kell hangolni. Ennek alapvető feltétele többek között az egységes nyilvántartás. A teljes körű nyilvántartás olyan többszintű rendszerben valósítható meg, amelyben követhető a digitális objektumok és projektek útja az intézményi szinttől az országos szintig, illetve biztosítható a bekapcsolódás az európai többnyelvű nyilvántartásba (Országos Könyvtári Digitalizálási Terv, 2005).
Ezen kívül a jogi szempontokat is figyelembe kell venni. A jogi szabályozás számos területen nem tudja követni az elektronikus dokumentumok széles körű elterjedése során felvetődött új kérdéseket. A joggyakorlatban lévő bizonytalanságok tisztázására folyamatos szakértői tevékenység szükséges, amely gyakorlati szempontból veszi számba a jogszabály-módosítások lehetőségeit. Kezdeményezni kell(ene) ezen törvények módosítását, javítását, létrehozását.

Mit használ a könyvtár a tartalommegosztásra:

  • blogok
  • wikik
  • képmegosztók
  • videó megosztók
  • intranet

Külön kiemelendő:

A MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár), mint tartalomszolgáltató, hiszen folyamatosan gyarapszik és egyre több formátumban ad közre érdekes és értékes köteteket.

A DIA (Digitális Irodalmi Akadémia), mely 1998 tavaszán jött létre. Küldetése a legújabbkori és kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak átmentése a digitális korba, értékeinek megőrzésével, közvetítésével és népszerűsítésével.

Az MDK Magyar Digitális Képkönyvtár 2008-2009-ben az Országos Széchényi Könyvtár irányításával és 48 magyar könyvtár összefogásával jött létre. A folyamatosan bővülő digitális képgyűjtemény célja, az ismert és kevésbé ismert képeket a lehető legszélesebb körben hozzáférhetővé tegye, határainkon innen és azon túl. A képkönyvtár gyűjtőköre – az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött képanyagon túl – kiterjed a különféle gyűjteményekben őrzött magyar vagy magyar vonatkozású kódexekre, helytörténeti fotótárakra, képeslapokra, plakátokra és más képi (vagy képként szolgáltatott) dokumentumokra (pl. kéziratokra).

Tartalommegosztás a hétköznapokban – szórakozás, magánélet

Eddig a pontig meglehetősen formális tartalommegosztásról beszéltem, azonban a közösségivé vált web igyekszik megfelelő táptalajt nyújtani a szórakozás magvainak is. Az elvetett magok kikeltek azonban a fejlődés során, jó néhány vadhajtással is számolni kell. Egyre több a nem legálisan közzé tett, szerzői jog hatálya alá eső tartalom. A könyvkiadók mellett a zene- és filmipar szenvedi el a legnagyobb károkat a kalózkodás miatt. Egyre több fájlcserélő platform jön létre, világviszonylatban talán a piratebay a legismertebb. Megoldás egyelőre nincs…

Legközelebb a megosztást lehetővé tevő eszközökről ejtek pár szót.

Felhasznált irodalom:

Davenport, Thomas H. – Prusak, Laurence: Tudásmenedzsment. [fordította: Andó Éva] Budapest: Kossuth Kiadó, 2001. 195. p.

Fülöp Géza: Az információ. Budapest, 1996.
http://mek.oszk.hu/03100/03118/html/
[Letöltve: 2012.11.15.]

Koltay Tibor: Új generációk, új média, új írástudások. In: Könyvtári Figyelő, 2011. 2. szám
http://ki.oszk.hu/kf/2011/07/uj-generaciok-uj-media-uj-irastudasok/
[Letöltve: 2012.11.19.]

Kommunikációelmélet – kommunikációs ismeretek (e-learning tananyag).
http://www.ektf.hu/user/balint/moodledata/16/tananyag/obj/ie_0065_0_0_0/0065_0_0_0.htm
[Letöltve: 2012.11.19.]

Országos Könyvtári Digitalizálási Terv: 2007-2013.
http://ki.oszk.hu/content/orsz-gos-k-nyvt-ri-digitaliz-l-si-terv-2007-2013-national-digitisation-plan-libraries-2007-2
[Letöltve: 2012.11.20.]

Szabadbölcsészet: Bevezetés: Információs forradalmak. (2006) http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index.php?option=com_tanelem&id_tanelem=541&tip=0
[Letöltve: 2012.11.20.]

Hozzászólás

Gondolatok egy e-book margójára

Néhány évvel ezelőtt olvastam Scaliger nevezetű úriember munkásságáról. Elég, ha annyit tudunk, nem az elmúlt évtizedben tevékenykedett. Miért is kerülhet szóba az e-könyvek kapcsán? Azt kell, hogy mondjam, a történelem bizony ismétli önmagát. A már említett férfiú könyvtárteremmel is rendelkezett, azonban Ő még nem tartozott az információs társadalomba és ennek aztán hangot is adott, akarom mondani le is jegyezte a könyvtárszoba ajtaja fölé. Ite ad vendentes! Úgy fordítanám, hogy: Menjetek a könyvkereskedőhöz! Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a könyv és a benne rejlő információ akkora érték, hogy Ő maga nem adja kölcsön senkinek, feltételezvén, hogy azt a kölcsönző soha vissza nem szolgáltatja.
Az emberiség történelmének idő egyenesén tovább bolyongva további, napjaink felfogásához közel álló elképzelésekkel találkozhatunk. Gyanítom, hogy őfelsége, XI. Lajos, francia király sem volt elájulva a párizsi egyetem kölcsönzési tervezetétől, amikor is a 15. század vége felé járva olvasta az egyetem levelét. Sikerült elfogni ezt a bizonyos levelet, egy töredéket idézek:

Tisztelt XI. Lajos, Őfelsége!

Örömünkre szolgált, hogy gyűjteményünkben fellelte a X. századból származó, tematikáját tekintve, orvosi szakkönyvet. Némi anyagi ellenszolgáltatás fejében szívesen kölcsönözzük őfelségének a kért dokumentumot, csekélyke 12 márka ezüst és némi apró, 100 aranytallért kérnénk biztosítás gyanánt…

…Isten áldását kérve Felségedre!

…1471.11.29.

Ezek után kezembe került a családi könyvtárból, Ráth-Végh István, A könyv komédiája című munkája. (Ha valaki teheti, forgassa, nagyon szórakoztató.) Ráth-Végh tovább megy az általam kibontott témában, sőt a párizsi egyetem valódi leveléből is idéz. Említi azt is, hogy ma már nem lehet ezüstkanalat zálogként kérni, kölcsönzés fejében (mindezt, 1967-ben). Az Ő által leírt, témába vágó utolsó példával erősítem, hogy a történelem bizony ismétli önmagát. Paul Rebouc 1911-ben megalapította egyesületét, ezzel a névvel: Liga a könyvkölcsönzés ellen. Ráth-Végh István költői kérdése talán épp ideillik: Nem tudom, működik-e ma is még a liga?

Remélem hamarosan megtudjuk, Hogyan kerül(jön) az e-könyv a könyvtárba! (Bízom benne, hogy mindenki hozzáférhet)

Hozzászólás

Netgeneráció: harmadik rész, norvégiai kitekintés

Egész egyszerűen hihetetlennek tűnik, de már három éve, hogy Norvégiában tanulhattam. Nyelvet, könyvtáros szakmát és digitális eszközök tanításba és tanulásba implementálását. Úgy érzem itt kerültem először szembe a netgeneráció irányába történő nyitással, legalább is tudatos formában. Kezdeném először azzal, hogy a felsőoktatásba bekerülteket remek körülmények várják. Nem nehéz kijelenteni, igazán inspiráló a környezet. Ennyivel azonban nem lehet leírni a különbségeket. Eddig nem neveztem meg, most pótolom a hiányt, az Oslo University College (HiO)-ról, azon belül is az átalakított könyvtárról írok. Miért is kerül szóba egy felsőoktatási könyvtár? Az oktatásba fektetett hatalmas összegeket igyekeznek jól felhasználni, hogy a befektetett pénz magasabb szintű tudásban kamatozzon. „A könyvtár egy olyan hely ahol csendben kell lenni és tele van poros könyvekkel.” Nos ezzel a felfogással szakítani kell. Norvég barátaink első lépésben felmérték a meglévő és jövőbeni igényeket. Az eredmények ismeretében radikális váltást kezdeményeztek. A könyvtárból, tudásközpont lett, és ez a névben is jelentkezett – Learning Center. A névváltás persze nem hozna hatalmas áttörést, ezért funkciót bővítettek és szolgáltatásokat reformáltak. Nézzük sorjában ez miben ölt testet. Több hatalmas teret alakítottak ki annak érdekében, hogy a csendes könyvtár jó része, élettel teljen meg. Nem hiába voltak/vannak olyan álláspontok, mely szerint a könyvtár az a bizonyos harmadik hely. Az első funkciós váltás tehát a közösségi élettér meghonosítása volt. A könyvtár menedzsmentje levonta a konzekvenciákat a tanulási szokásokban bekövetkező változásokról is. A jellemző vonás, hogy a hallgatók kis csoportokat alkotva szeretnek tanulni. Ennek megfelelően 5-6 fő számára kényelmes laborokat alakítottak ki, részben könyves, részben pedig digitális közegben. A digitális alatt értem a szélessávú internetelérést és egy hatalmas LCD kijelzőt. A labort azonban ne egy ablak nélküli, elfalazott helységnek képzeljük. Hatalmas üvegfelületekkel ellátott, otthonos kis közegek a könyvtári tér közepén. Pár sorral feljebb említettem, hogy könyves környezet. Valóban akad miből válogatni, ha szakirodalom szükségeltetik. De elképedtem a látványtól, hogy 2 hetente 1 elég terebélyes konténert tesznek tele, méghozzá könyvekkel. Könyvtárosként ilyet megélni, magyar viszonyok mellett gyakorlatot szerezve, elképzelhetetlen volt. A titok, nevezzük inkább információnak, valószínűleg az intranetben rejtőzik. Először nem értettem, miért nyomtat mindenki tömérdek oldalt. Aztán megfigyeltem, hogy az OPAC bizony össze lehet kötve egy intranettel, ahonnan a megfelelő jogosultsággal rendelkezők letölthetnek dokumentumokat, melyeket persze ki is nyomtathatnak. Ez lenne a print-on-demand. A sikert a felhasználói igények folyamatos felmérése alapozza meg. Létrehoztak és folyamatosan fejlesztenek egy tanulási környezetet. Nem mellesleg jómagam is részt vettem egy ilyen feltérképezésben, melyet a menedzsment számára be is mutattunk, továbbá publikálni is sikerült. [1]

2nd floor

A poszt bevezető részében írtam, hogy digitális eszközök szerepéről is képet kaphattam. Ez lehet a második kulcs a sikerhez. Idomulni a hallgatóhoz. Mit jelent ez? Röviden úgy fogalmaznék, hogy a web2.0 teljes fegyverarzenálját, blog, videó-, kép-, hang (podcast) megosztás. Természetesen professzionális körülményeket teremtettek a videó szerkesztés területén is. Hihetetlenül ösztönző volt! Megtanulni a jó beállítást, szerkesztést és vágást. De ne gondolja senki, hogy a szakmai blog írása mentesített a személyes kapcsolattartástól. Anélkül nem is működhetne az oktatás, oktatóra/mentorra szükség van, méghozzá nem pusztán a virtualitásban. Összességében fejlesztik a digitális tudást, kreativitást és a véleményező, kommentelő készséget. Rengeteget tanultam kint, egy jól működő, netgenerációs igényeknek megfelelő közegben.

[1] Bibliotekets indre liv. Bok og bibliotek nr. 2, 2010, s. 38-40.

Hozzászólás

Netgeneráció: második rész

Az első részben képet kaphattunk a Z generáció olvasási kedvéről és szabadidős tevékenységeiről. Most a generációs változást jelentős mértékben befolyásoló, nagy áttörést hozó technológiát, az internetet és a különféle technikai eszközöket próbálom kifejteni. Nézzük, mennyire mozognak otthonosan a fent említett generáció tagjai az új környezetben.

Neten olvasás

Az olvasás és az internet kapcsolata több oldalról vizsgálható. Először is nem mindegy, hogy mit és milyen mélységben olvasnak el a webes környezetben megjelenő könyvekben és cikkekben.[1]
Sok diák kedveli a világháló nyújtotta közeget, de olvasnak-e komolyabb, összefüggő szöveget? Az internetes tartalmakat jogi szempontból is át lehetne tekinteni, kérdés lehet az is, hogy mire neveli a gyermekeket a megszámlálhatatlan illegális dokumentum. A tartalmat illegálisan megosztó személyekre nem pusztán bűnözőként kell tekinteni, hanem a kultúra fontos alakítóiként is említhetőek. Számos könyv eladott példányszámát jelentősen növelheti és növeli is a kalózváltozatok terjedése, hiszen ez által rengeteg emberhez juthat el egy-egy szöveg. Előfordul, hogy ennek hatására kapnak kedvet a nyomtatott könyvhöz. Azonban a rendszeres olvasás gyakorlatilag jelentéktelen elfoglaltság a tanulók körében. Csupán 7% használja erre a célra rendszeresen az internetes kapcsolatot. Az alkalmankénti olvasók tábora már népesebb, a 444 kérdőívet kitöltő 28%-a tartozik ebbe a csoportba. A legtöbben azonban nem irodalmi alkotásokat vagy folyóiratokat bújnak a világhálón.

Olvasás számítógépen, illetve mobileszközön

Az olvasmányélmények hagyományosnak nevezhető hordozója, a könyv mellett, egyre több elektronikus eszköz jelent- és jelenik meg, melyen lehetőség nyílik az olvasásra. Első lépésként a személyi számítógép szolgáltatott új platformot az olvasás számára. A folyamatos fejlődés következtében az eszközök mérete és súlya egyre csökken. Az első komolyabb teljesítményű mobil eszköz, mely alkalmas volt az olvasáshoz, a laptop. Azonban a szerepét kezdik átvenni a táblagépek és a mobiltelefonok, okos telefonok, melyek különösen alkalmasak arra, hogy a gyermekek olvassanak. Ráadásul a táblagépek és mobiltelefonok mérete lehetővé teszi, hogy bárhova magukkal vigyék a kultúrát. A pápai tanulók körében még a személyi számítógép tekinthető az olvasás legfontosabb közvetítőjének az elektronikus lehetőségek között. A legmodernebb készülékek használata értelemszerűen még gyermekcipőben jár, azonban jelen van és 80-an jelezték is, hogy szívesen megismerkednének az új olvasmány közvetítőkkel. A mobiltelefonok által felkínált alternatívákkal 60-an ismerkedtek meg.

E-book olvasók

Az elektronikus olvasás folyamatosan újabb és újabb műveltségi területeket ér utol. Viszonylag hosszú ideig nem sikerült speciálisan csak az olvasásra elfogadott és népszerűvé váló hardvert kifejleszteni. Azonban fél évtizeddel ezelőtt piacra kerültek olyan e-book olvasók melyek lényegesen új szolgáltatásokat nyújtanak. Egyértelműen a Kindle első verziója változtatta meg a korábban fenn álló viszonyokat. Külön érdekesség, hogy nem hatalmas szoftver vagy hardver cég fejlesztette ki, hanem egy webes felületen utolérhető könyves vállalkozás. Az értékesítési adatokból, továbbá a piacon megjelenő vetélytársak számának növekedéséből azt a következtetést lehet levonni, hogy a könyvolvasást sikerül áthangolni az elektronikus környezetbe. A következő kérdés tehát az e-book olvasókra vonatkozik. Első lépésben az e-book olvasóra, mint fogalomra irányult a felmérés. Tudják-e pontosan a mai fiatalok, 11-14 évesek, hogy mit is jelent a kifejezés.

Olvastál már e-book olvasón

Az e-könyvek iránti egyre nagyobb érdeklődés először 2009 decemberében mutatkozott meg. Az Amazon honlapján keresztül több digitális kötet vásároltak, mint nyomtatott könyvet.
Az elektronikus könyvet vásárlók több százezer kötet közül választhatnak. Egyelőre számottevő az angol nyelvű dokumentumok fölénye, de az amerikai kiadó így is jelentős külföldi vásárlásról számolt be.[1]
A meglepő bejelentés után 3 évvel, joggal vethető fel a kérdés, mennyire terjedt el a fiatalok körében az e-book olvasás?

Konklúzió

Meglepő módon a többség azt állította, hogy szeret olvasni. Azonban a szabadidős tevékenységek sorában egyáltalán nincs előkelő helyen az olvasás, a 9 lehetséges válasz közül pusztán a 7. pozíciót sikerült elérnie. Ezzel szemben a gyerekek nagy része naponta 1-2 órát tölt az internet kapcsolattal rendelkező eszközök előtt. Az esetek nagy többségében könnyen feldolgozható információt (videó megosztók által elérhető), az állandó elérhetőséget (közösségi oldalak) és a játékot igénylik. Egyelőre az olvasás internetes, illetve elektronikus eszközökön történő előretörésére még várni kell, legalábbis a 10-14 évesek körében.
Az e-book olvasók ismertsége jelenleg 33%-ot tesz ki. Bár az érdeklődés még alacsony a fent említett készülékek iránt, véleményem szerint ez az ismertségi arány a közeljövőben emelkedni fog, amint a könyvolvasó piacon megélénkül a verseny, mely által kedvezőbb áron lesznek elérhetőek az eszközök.
Összességében megállapítható, hogy a 11-14 éves lányok nagyobb arányban tartják fontosnak és szórakoztatónak az olvasást, mint fiú kortársaik. Mivel a gyermekek többsége ritkán jár könyvtárba, és nem olvas rendszeresen értékes olvasmányokat, azonban megközelítőleg naponta 2 órát tölt az internet bűvöletében, meg kell próbálni a virtuális közegben utolérni őket. Nyelvezetüknek megfelelő, rövidebb terjedelmű és értelmes olvasmányokkal, megfelelő webes szolgáltatásokkal kell orvosolni az egyre inkább elhatalmasodó problémát.


[1] Az Amazon e-könyv legyőzte a nyomtatottat. In: HVG. <http://hvg.hu/kultura/20091227_amazon_e_konyv?s=20091228nl> [Letöltve: 2011.10.30.]


[1] Homo Textus, avagy a felületes olvasó.
http://www.nyest.hu/hirek/homo-textus-avagy-a-feluletes-olvaso [Letöltve: 2012.03.29.]

Hozzászólás

Hogyan kerül(jön) az e-könyv a könyvtárba?

Tegnap, 2012. október 4-én az Országos Széchényi Könyvtár adott helyet a „Hogyan kerül(jön) az e-könyv a könyvtárba?” című rendezvénynek. További két fontos kérdés is meglapult az összejövetel alcímében, mit gondol a kiadó, illetve mit gondol a könyvtár? Bánkeszi Katalin, a Könyvtári Intézet igazgatója szavaival vette kezdetét a mai meeting. Rögtön a bevezető gondolataiban kifejtette az igazgatónő, hogy érződik az olvasók irányából a nyomás az e-könyvek iránt. Szót ejtett az Egyesülés az e-könyvekért elnevezésű összefogásról is, mely magyarországi vállalkozások, szervezetek és szakmai fórumok önkéntes együttműködési rendszerét jelenti. Ez a szerveződés is jól mutatja, hogy mindenképpen több oldalról kell megvizsgálni az e-könyvek helyzetét, hogy pontos képet kapjunk. A könyvtár oldaláról a már meglévő szakmai funkciók kerültek napirendre, hiszen bennük rejlik az a szolgáltatás, mely az információt bárkinek szabadon hozzáférhetővé teszi. Ennek értelmében azok számára is biztosítani kell az elérést, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg az e-könyvolvasó készülék megvételét. Mindezt azonban csak jogkövetően kívánja nyújtani a könyvtár, úgy, hogy sem a szerzői jog, sem pedig a kiadók jogai csorbát ne szenvedjenek. Bánkeszi Katalin azzal zárta sorait, hogy az e-könyvnek igen is helye van a könyvtárban, az információs intézmény is lehet egy opcionális elérési út.

Ezt követően Farkas István „Dworkyll” tartotta meg előadását az e-könyv meglévő formátumairól és a DRM lehetőségeiről. Első lépésben az e-könyv definíciója hangzott el, hiszen a félreértések elkerülése végett ez tisztázásra szorul. Az e-könyv a hagyományos könyvhöz hasonlóan egy kötött struktúrával, borítóval, impresszummal és törzsszöveggel rendelkezik. Összességében azt mondhatjuk, hogy egy zárt koherens világ. A formátumot konkretizálva eljutottunk a Mobi, illetve EPUB kiterjesztésig. A lényeg mindkettő esetében a meglévő struktúra, továbbá, hogy a betűméret és a margó mérete változtatható, az olvasási élmény pedig kiváltképp a papírhoz hasonlatos. Dworkyll nem mehetett el szó nélkül amellett sem, hogy mi nem tartozik az e-könyvek bűvkörébe. Ide sorolhatjuk a szöveges HTML kiterjesztéseket és részben a PDF-eket is. Az utóbbi archiváláshoz kiválóan alkalmas, azonban nehézkesen tördelhető, ez pedig a megjelenítés során azonnal jelentkezik is. A laikus számára szintén újdonságként hatott az XML szerkezet szerepe, hiszen ezen állományokból ölt testet maga az e-könyv. Azonban az előállítás a papírkönyvekhez hasonló eljárást igényel, gondoljunk csak a szerkesztésre, korrektúrára, valamint a műszaki szerkesztésre. De a hagyományos ismeret közvetítőkkel szemben a sokszorosítás nem okoz anyagi terhet. Az elkészült e-könyvek azonban új paradigmát alakítottak ki, ez pedig nem más, mint a könnyű, gyors másolás és a tárolás. A jelentkező probléma mindenképp megoldást kíván, védelemre van szükség. A kérdés, hogy megfelel-e ennek a kitételnek a DRM? István szavaiból kiderült, hogy az úgynevezett kemény DRM a legális felhasználást is nehezíti, így ideálisnak semmiképp sem nevezhető, az autentikálási költséget nem is számítva. Az ekönyvolvasó blog szerkesztője e helyett teljesen más eljárásban látja a megoldást. Üzenetet kell elhelyezni az e-könyvben. Alapvető fontosságú tehát a példányszabályozás, különösképp a könyvtárban. Megtudtuk, hogy módunkban állna kölcsön adni egy e-könyvet, ha a példány egyszerre csupán egy olvasón található. Így nincs duplikátum. Ráadásul, amikor e-könyvet vásárol az ember, akkor mindezt kölcsönadási szerződéssel teszi, 1 példányban kölcsönadható a mű. Dworkyll eszmefuttatása mellett rengeteg kérdés és vélemény is elhangzott. Felmerült az árazás és a kínálat témaköre is. Jelenlegi helyzet azt tükrözi, hogy ha egy papír alapokon létező mű sikeres, akkor lehet belőle e-könyv. A kínálat tehát hazánkban meglehetősen szegényes az új kötetek esetében. Moldován István hozzászólásából pedig kiderült, ami eddig is nyílt titok volt, hogy a tartalom iránt van igény.

A következő felszólaló Salamon Eszter, a Kolibri Kiadót képviselte, előadásában pedig kiemelte az USA-ban folyó kiadók és könyvtárak között dúló e-könyves viszályt. (Itt megtalálod a részleteket). További részleteket is megtudhattunk a tengerentúli helyzetről, kiemelném az információk közül, hogy Amerikában egyre inkább hódít a felhő alapú e-könyv szolgáltatás, a könyvtárak 80%-a kölcsönöz. Ráadásul eszközt is kölcsönöznek, nem csupán a tartalmat. Érdekes azonban, hogy egy-egy e-könyvet 24 kölcsönzésre vesz meg a könyvtár, utána ismét fizetni kényszerül.

Vajna Éva, a BME-OMIKK munkatársa az egyetemi hallgatóság megemelkedett e-könyves igényeiről számolt be. Első megoldásként a Typotext kiadó Interkönyv elnevezésű szolgáltatására esett a választás. Ebben az esetben a könyvtár katalógusában szerepelne az adott tétel, azonban a tartalom nem az intézmény saját szerverén tárolódna, hanem egy link vezet át az Interkönyvhöz. Mint megtudtuk, a DRM-mel védett állományok a kölcsönzési idő lejártával már nem vehetőek igénybe, ez tehát jogi szempontból tökéletes. A probléma azonban a védelmi megoldás borsos árában rejlik. A fent említett kiadó inkább a nem letölthető, tehát csupán online nézhető verziót helyezte kilátásba. Éva elárulta, hogy a könyvtár mindenképp letölthető e-könyveket szeretne kölcsönözni a hallgatóknak. A probléma orvoslására egy, már működő németországi példát említett, melyet saját maga is letesztelt. Az eredmények reménykeltőek.

Érdekes skandináv példákat halhattunk Hegyközi Ilona tolmácsolásában. Elsőként a dán javaslatokba nyerhettünk betekintést. A dán könyvtárosok kezdeményezik a szerzői jog módosítását, ez azonban elég nehézkes. Az e-könyv szolgáltatáshoz pedig 3 modellt javasoltak.
1. Hozzáférés alapú: ez esetben a könyvtár egy e-könyv gyűjteményért fizet, rövid határidőre.
2. Használattal arányos modell: kölcsönzésenkénti térítés, ez a kiadónak nagyobb bevételt eredményez.
3. Tulajdonos alapú: példányonkénti térítést jelent. A könyvtár annyi példányt kölcsönözhet, amennyit kifizet.

Örömteli a tény, hogy a felhasználói fogadtatástól teszik függővé a választást. A teszteléshez a könyvtárak és kiadók konzorciumba tömörültek és a használat alapú modellt teszik próbára. A választék bőséges, 3000 cím, mely szép- és szakirodalmat is magába foglal. Az eléréshez egy közös portált alakítottak ki, a kölcsönözhető kötetek formátuma EPUB, melyet DRM-mel védtek le. Egy kölcsönzés ideje pedig 30 napot ölel fel. A kezdeményezés neve, E-könyvszekrény. Egyelőre a használók számára nincs anyagi teher, hiszen a konzorcium pályázat útján pénzhez jutott. A távolabbi jövőben az árak változóak lesznek. A korábbi kiadású könyvek 13-15 Koronáért keresik majd olvasójukat, míg az újdonságok ára körülbelül 18 Koronát kóstál.

Dánia mellett érdekes lehet a norvégiai helyzet, hiszen jogilag szoftvernek tekintik az e-könyvet. Ebben az állapotában az e-könyv nem kölcsönözhető, hiszen Norvégiában a szoftverek kölcsönzése nem megengedett. A norvég nyelvű e-könyvek 2011-ben jelentek meg először, a piacon 3 nagy kiadó dominál. A kiadók és a kereskedők együttműködésre törekszenek, valamint a norvég nyelvet és irodalmat támogatják. A leendő kölcsönzéshez 6 elvet fogalmaztak meg:
1. Az e-könyvek vétele és kölcsönzése egyenlő esélyű legyen.
2. Ne legyen időbeli eltérés papír alapú és e-könyves megjelenésben.
3. A könyvtár szabadon választhasson a címek közül.
4. Platform független e-könyvek legyenek.
5. A könyvtár tartsa be a jogszabályokat.
6. Az e-könyvet korlátlanul lehet kölcsönözni.

Svédországban a nemzetközi cégeket veszélyesnek ítélik, és attól tartanak, hogy az olvasói szokásokat is nagyban befolyásolhatja. Felvetődött svéd könyvtári körökben a korábbi művek digitalizálása, melyet ezt követően e-könyvként jelentetnek meg. Emellett a könyvtár partneri kapcsolatra törekszik a kiadókkal. Bár a nemzetközi befolyástól tartanak, mégis bíznak az Amazonban, ezt a készülék beszerzés területén. Nagy potenciált éreznek a svédek az iskolai könyvtárakban, ugyanis e-oktatási anyagokat szeretnének bevezetni a jövőben.

A meeting zárásaként Tóth Máté kapott lehetőséget, hogy a magyar könyvtárak mobilizált szolgáltatásaival foglalkozó kutatás előzetes eredményeit bemutassa. A kutatás célja, hogy képet kapjon a könyvtárügy mind az olvasók, mind pedig a könyvtárak e-könyvről kialakult véleményéről. Összesen 77 könyvtár és több mint 500 olvasó fejtette ki véleményét. Mivel a kutatás épp, hogy csak lezárult, a meglévő adatokat pontosítani kell. Annyi azonban bizonyos, hogy a könyvtárba járók többsége napi szinten internethasználó. Eszközparkjába leginkább a laptop, a notebook és az okostelefon tartozik. A könyvtári statisztika pedig arról tanúskodik, hogy a távoli használat nő, a személyes pedig ezzel párhuzamosan csökken. Megtudhattuk azt is, hogy a magyar könyvtárak 80%-a rendelkezik e-dokumentummal, de a megkérdezetteknek csupán 20%-a birtokol valódi e-könyvet. E-könyv olvasó kölcsönzése még nem számottevő, de a könyvtárügy hajlik az irányába. A felmérés adati azt tükrözik, hogy a könyvtárak a technikai infrastruktúra hiányában látják az e-könyv szolgáltatás akadályát. De hangsúlyozom, hogy az igény itt is jelentkezik. Végül lássuk, hogy a magyar könyvtárügy, milyen szolgáltatási modelleket vetett fel a kérdőívben:
1. Papír alapú modell elektronikus dokumentumra átültetve, a kölcsönzési idő lejárta után törlődik az e-könyv.
2. Licencelés e-dokumentumra és internetes elérés.
3. A licencelt művek meg is vásárolhatóak.
4. A könyvtár nem licencel és nem is vásárol, de elad e-könyvet.
5. A könyvtár nem kölcsönöz e-könyvet, csupán információt szolgáltat az elérésről.
6. Közvetítőnél fizetne a könyvtár.
Remélem, a hazai könyvkiadók a mai nap után már látnak elképzelést az e-könyvek terén. Az igény mind az olvasó, mind pedig a könyvtár részéről meg van. A könyvtár természetéből és alapvető funkcióiból fakadóan ki akarja elégíteni az olvasói igényeket. A szolgáltatás, köznapi nevén kölcsönzés problémája azonban még fent áll. Mindenesetre okulni kell a nemzetközi „jó gyakorlatokból”. A legmegfelelőbb megoldást pedig magyar körülmények között is tesztelni kell.

Hozzászólás

Könyvtári felhő

Napjaink digitális világában az egyik legelterjedtebb kifejezés a felhő, mely az angol cloud szóból ered. Egyre többet hallani, hogy felküldöm a felhőbe. Nos, az Y generáció előtt születettek ezt hallván nem is tudják, hogy mire gondoljanak. Első hallásra tehát kissé szokatlan és életidegen a felhő elnevezés, ezért mindenképp érdemes foglalkozni a jelentésével. Így közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy mit is képes nyújtani egy intézmény, esetünkben a könyvtár számára a felhő-szolgáltatás. A számítástechnikus szakemberek kifejezésével élve (megközelítőleg): a felhő egy on-demand hálózati hozzáférést tesz lehetővé a megfelelően beállított számítógépes források megosztásával. Könyvtári nyelvre fordítva és kissé talán közérthetőbben megfogalmazva, úgy kell elképzelni, mint a könyvtári adatok, adatállományok és szolgáltatások a könyvtár falain kívül történő tárolása, melyek így az interneten keresztül érhetőek el. A fejlesztéseknek köszönhetően pedig egyre több elektronikus forrás és könyvtárak által használt program kerül fel a felhőbe. Szinte hihetetlenül hangzik, de a távoli adatelérés és programhasználat nem is olyan új keletű. Gondoljunk csak bele, hogy eddig is mennyi online eszközt alkalmaztunk, online levelező rendszer, online dokumentumtárolás és megosztás és egyéb web 2.0-ás alkalmazások (blogok, mikroblogok, kép- és videó megosztók). A felsorolt lehetőségek mind a nagy online adattengerben foglalnak helyet, ez a megoldás pedig a felhő szolgáltatás sarkalatos pontja.

Miért is jó ez egy intézménynek?

Többek közt azért, mert mentesíthet a szerver felügyelet és karbantartás alól, továbbá a hardver erőforrásaink sem befolyásolják negatívan az adat elérést. A felhő gyakorlatilag több ezer szerver globális hálózatát jelenti. Felhasználói szinten sem lesz szükség nagy teljesítményű számítógépre, sőt a drága szoftverek megvásárlása is feleslegessé válhat.

Biztonságos?

Mennyire biztonságos a felhőben történő tárolás? A szolgáltatók általában magas fokú biztonságról beszélnek. Azonban nem elhanyagolható a tény, mi szerint egy felhő szolgáltatónál jóval több fontos adat tárolódhat, mint egy átlagos felhasználói gépen, vagy akár egy vállalati szerverközpontban. Nem kell tehát túlságosan nagy logika ahhoz, hogy belássuk a rengeteg adat bizony vonzó lehet a bűnözők számára.

Könyvtári felhő

Körülbelül egy éve olvastam a TMT-ben Kokas Károly és Sennyey Pongrácz írását a Könyvtárak a hálózatban címmel. Ebben a szerzők felvetik, hogy a hálózat jövőjét a felhő jelentheti. Szó esett arról is, hogy több információs szolgáltatás is a felhőbe kerülhet és gyakorlatilag itt kerül a képbe a könyvtár. A könyvtári felhő alapú rendszerek előnyeit több módon is lehet kamatoztatni, az egyszerű megoldásoktól kezdve egészen a mobil applikációkig mindent számba vehetünk. A digitális adattárak, valamint a bibliográfiai adatbázisok rendelkeznek akkor potenciállal, hogy elkezdődjön/folytatódjon a könyvtári rendszerek reformja. Érdemes elolvasni Marshall Breeding jövendölését (Computers in Libraries, 2011.szeptember) a könyvtári rendszerek következő generációjáról, mely felhő alapú lenne. Breeding már nem is könyvtári rendszerről ír, hanem könyvtári szolgáltató platformról.

Előnye is van?

A felhő szolgáltatás nagy előnye lehet a hatékonyság, hiszen a szerverek ezrei érhetőek el, azaz egy adott programot képesek futtatni egyidejűleg, párhuzamosan.  Ez pedig a jobb erőforrás felhasználásához vezet! Átlagos könyvtári környezetben a szerver kapacitásának mindössze néhány százalékát használja a nap nagy részében. A felhő által biztosított rugalmas környezet lehetővé teszi az egyes fejlesztések és új szolgáltatások tesztelését. Itt lehet megemlíteni a felhőn belüli virtuális szerver lehetőségét.

Best practice

Példaként lehet említeni a Bibliocommons felhő alapú kezelőfelületét, mely képes együttműködni már meglévő könyvtári rendszerekkel. A Bibliocommons nem csupán az OPAC kereső és a böngésző feladatát tudja átvenni, de a felhasználói fiókhoz kötött szolgáltatásokat is, mint például bírság fizetés, felhasználói adatok módosítása. (Bibliocommons itt)

A felhő iránt érdeklődőknek érdemes elolvasni:

Elektro net: Elektronikai informatikai szakfolyóirat Cloud computing című, 4 részes sorozatát

források:

Corrado, Edward M; Moulaison, Heather Lea: The Library Cloud. In: Library Journal. 2012. 137. 4. szám.

Peters, Chris: What is Cloud Computing and How will it Affect Libraries?

Techsoup for libraries [Letöltve: 2012.10.01.]

Hozzászólás

Breaking News! ALA: elfogyott a könyvtárosok türelme

Teljesen véletlenül sikerült belecsöppennem egy szakmai meetingbe a twitteren, melyet az ALA (American Library Association) kezdeményezett az e-book kölcsönzés kapcsán. Az ALA elnöke azzal kezdte mondandóját, hogy a könyvtárosok türelme lassan elfogy, hiszen a könyvtári e-book kölcsönzés továbbra is megoldatlan probléma. Sullivan a hét elején nyílt levélben szólította meg a digitális kiadásban érdekelt kiadókat. Az elnök szavaiból és leveléből kiderül, hogy meg kell találni a módját, hogy megvalósulhasson az e-bookokhoz való méltányos és igazságos könyvtári hozzáférés, méghozzá elérhető áron. A megszólított fél pedig nem ment el szó nélkül Sullivan kijelentése mellett:

“equitable use at a reasonable price.”

  • A Perseus Book Group egyik munkatársa azt a kérdést tette fel, hogy mi is a könyvtár? Aggodalmát fejezte ki, hogy a felhasználók ingyenesen és széles körben érhetik el az e-bookokat, így ez a megoldás a kiadók üzletét rontja.
  • A Penguin Group elnökhelyettese is kritikával élt. Élesen bírálta, hogy a könyvtár ugyanolyan üzletpolitikát akar folytatni az elektronikus könyvek esetében, mint teszi azt a hagyományos dokumentumoknál.

Sullivan reagál: tisztában vagyunk azzal, hogy az e-könyvek jellegüknél fogva eltérnek a nyomtatott könyvektől. Szeretnénk biztosítani az e-bookokhoz való méltányos hozzáférést, azonban mindezt elérhető/megfizethető áron.

  • A Wiley igazgatója, Peter Balis szintén elég indulatosan érdeklődött a valós megoldás felől. Egész pontosan több megoldási javaslatot vár az ALA-tól, melyekből a kiadók kiválaszthatják a legéletképesebbet. Balis szerint káoszt idézhet elő az ALA. Pontosan arra kérte Sullivan-t, hogy legközelebbi meetingjükön már több legyen a tarsolyában mint a “méltányos elérés, megfizethető áron” elképzelés.

Végül felszólalt az ALA digitális Munkacsoportjának a feje is, aki elmondta, hogy hónapokkal ezelőtt a 6 legjelentősebb kiadónak elküldték a megvalósítási tervüket. Ennek neve EBook Business Models for Public Libraries, melyben felvázolták a három legjelentősebb kérdéskört: e-book vásárlás a kiadóktól, birtoklási jog, könyvtári folyamatokba történő beintegrálás. De konkrét megoldást/ajánlást nem adtak.

  • Balis úr azzal zárta a találkozót, hogy az üzleti modell megalkotása a könyvtár dolga és sokkal részletesebbnek kell lennie, mint ami ma elhangzott.

Sajnos megoldás egyenlőre nem született az e-book kölcsönzés terén. Várom a fejleményeket.

részlet a twitterről

Comments (1)

Older Posts »
%d blogger ezt kedveli: