Archive for Kategórián kívül

2013 in review

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

A New York City subway train holds 1,200 people. This blog was viewed about 8,000 times in 2013. If it were a NYC subway train, it would take about 7 trips to carry that many people.

Click here to see the complete report.

Hozzászólás

Tudásmenedzsment

A Curious Minds csoport novemberi témájához (Tudásmegosztás) szorosan kapcsolódva szeretném bemutatni Davenport és Prusak, Tudásmenedzsment című könyvét:

Tudásmendzsment

Davenport, Thomas H. – Prusak, Laurence: Tudásmenedzsment. [fordította: Andó Éva] Budapest: Kossuth Kiadó, 2001. 195. p.

A kötet eredeti címe: Working knowledge: How organizations manage what they know

Mielőtt rátérnék a könyv recenzálására, először is szeretnék pár sort írni a két szerzőről, hogy bemutassam szakmai hozzáértésüket.

Davenport szerzőként és társszerzőként összesen 14 szakkönyv megírásában vett részt, az üzleti folyamatok újjászervezése, tudásmenedzsment és a vállalati rendszerek üzleti felhasználása területén. Jelenleg a Babson College, Menedzsment és információ technológia tanszékének professzora. (További információk itt)
Prusak, kutató, szaktanácsadó és nem mellesleg az Institute for Knowledge Management megalapítója. Napjainkban a Columbia Egyetemen oktat, az Information and Knowledge Strategy Program keretében. (További információk itt)

A fenti sorok olvasása után már kétség sem férhet a szerzők megfelelő szakmai tapasztalatának megállapításához. A dokumentum tartalma 9 fejezetre tagolódik, minden fejezethez gazdag bibliográfia tartozik, továbbá több gyakorlati példával szemléltetve mélyíthetjük el az elméletet. Találhatunk a könyvben még egy név- és tárgymutatót, illetve egy rövid összefoglalót a szerző párosról.
A szerzők megpróbálják bemutatni mindazon tényezőket, melyek napjaink tudásdömpingjéhez vezettek. Bár a kötet magyar fordítása 2001-ben jelent meg, az utóbbi kijelentés – tudásdömping- egyre hatványozottabban jelentkezik, azaz még mindig időszerű. Egyre több szervezet fedezi fel, hogy a jövőbeli boldoguláshoz a szervezeti tudás rendszerezett összefogása szükséges. Ezzel a felfogással összhangban a szerzők a tudás és a technológia kapcsolatát is részletesen tárgyalják.
Természetesen Davenport és Prusak is az adat, információ és tudás pontos definícióiból indul ki, hiszen a fogalmak pontatlan ismerete számos esetben okozott már károkat a szervezetek esetében. Ugyanis a három fogalom nem csereszabatos egymással. Jelentésük és összefüggéseik megértése döntően befolyásolja a tudásmenedzsment sikerességét. A tudás típusainak részletezése is elengedhetetlen az első fejezetben.
Érdemes elgondolkodni a következő kijelentésen: „Minden tudásátadási kezdeményezés első lépése az a felismerés, hogy a tudásnak is van piaca.” A tudás tehát állandó mozgásban van, melyről Davenporték is írnak. A második fejezet fő mondanivalója a tudás piacait tárja elénk, hasonlóságokat mutatva az anyagi javak piacához. Ebből kifolyólag a piac itt is vevők, eladók és tranzakciók szereplésével realizálódik.
Azonban a tudás nem önmagából ered, létre kell hozni. Ehhez a napról napra bővülő információ halmazt kell felhasználni. A harmadik fejezet a tudáslétrehozásának 5 lehetséges megoldását mutatja be.
A tudás létrehozása azonban nem elegendő, kodifikálni kell. Lényegében a tudás továbbíthatóvá és megérthetővé tétele jelentkezik a könyvben. Az alapelvektől egészen a tudás térképének megalkotásáig. Példaként pedig a Microsoft tudástérképével ismerkedhetünk meg.
A tudás átalakítása/érthetővé tétele után a két szerző az átadás folyamatát részletezi, vagyis az 5. fejezet a tudástranszferről szól. Más kifejezést alkalmazva, a hatékony tudásáramoltatás leírásával találkozunk.
Kinek mi a feladata? Hiszen szót esik az ismeretek rögzítéséről, szétosztásáról és a használatról. Mint olvastuk, az információ tudássá alakításában a humán tényező meghatározó. Ennek érdekében meghatározott felelősséggel felruházott, célorientált szerepkörrel rendelkező alkalmazott(ak) foglalkoztatása szükséges. A 6. fejezetet olvasva meg fogjuk ismerni a szükséges szerepköröket és a hozzájuk kötődő képességeket.
A kötet következő fejezete a technológiai támogatás lehetőségeiről számol be. Ide tartoznak a tudástárak, valós idejű tudásrendszerek és a hosszú távú elemzőrendszerek is. Nem utolsósorban választ kapunk a: Mire nem képes a technológia? kérdésére is.
Az utolsó két egység a már említett példák mellett tovább erősíti a gyakorlati vonalat. Részben tudásmenedzsment- projektekről számol be: teljesség igénye nélkül, HP, Microsoft, Sun Microsystems… Az utolsó fejezet konkrétan jó tanácsokat, kapaszkodókat, intelmeket tár elénk.
A kötet igazán profit orientált cégek által használt lehetőségekről nyújt beszámolót, azonban rengeteg haszna lehet annak is, aki a non profit világában tevékenykedik, hiszen a szervezet munkáját ott is hatékonyabbá tehetjük a tudás megfelelő áramoltatásával. Egyszóval minden kedves Curious Minds csoporttag figyelmébe ajánlom a kötetet!(a könyvtárak jó részében fellelhető a kötet 🙂 )

Hozzászólás

Netgeneráció: első rész

Az elmúlt években rengeteg új és érdekes kifejezés született a mai fiatalok generációjára. A félreértések elkerülése végett, először is tisztáznám a generációk felosztását. Hiszen a laikusoknak nem is olyan egyszerű a behatárolás.

1946 előtt születtek, (60-) építők
1946-1964 között születtek, (40-59), Baby-boomerek
1965-1979 között születtek, (30-40), X generáció
1980-1994 között születtek, (20-30),Y generáció
1995-2009 között születtek, Z generáció
2010- után születettek, α generáció                         (1.)

Jómagam a fenti kategóriákat alapul véve, az Y generációt képviselem. Tehát nem születtem bele a digitális világba. Mondjuk úgy, hogy részt vettem a felfedező expedícióban. Még emlékszem a Commodore 16-ra, melyet általános iskolás, alsó tagozatosként nyaranta megcsodálhattam. Abban az időben még a floppy disk sem létezett idehaza, a méretesebb programokat mágnes szalagon, kazettán (MC) tárolták. Élénken él még az első családi PC-nk emléke is. Egy 200mHz-es Pentium! Csak a fejlődés gyorsaságát szemléltetve írom, hogy amikor kiválasztottuk, akkor csúcsgépnek számított, azonban nem telt el fél év és már égett az ember arca, mikor is a baráti körében szóba került a ”gép”. Zárójeles megjegyzésként lehet, hogy találóbb lett volna Y generáció helyett a „kék halál elnevezés”, aki használt 95-re keresztelt Microsoft terméket, az bizony tudja, hogy miről beszélek. Végül, de nem utolsó sorban illenék szót ejtenem az internet és köztem szövődő egyre szövevényesebb és fojtogatóbb kapcsolatról. 1999-ben került sor az első randevúra. Szerelem volt ez első látásra, mely mind a mai napig tart. Bár ilyen esetekben mellőzni szokás a kritikai szemlélődést, azért bennem mégis meg van.

…és most?

Ehhez képest a 95 után születettek már egy teljesen más világba érkeznek meg. A technikai háttér teljesen megváltozott, a választék bőséges és elapadhatatlan, a fejlődés pedig töretlen és még gyorsabb, mint az azt megelőző időszakban. El tudják vajon képzelni a mai gyermekek, hogy milyen lehetett felnőni számítógép (laptop, táblagép, okostelefon) nélkül? Hiszen a digitális bennszülöttek számára ez a fent említett állapot nem természetes, helyesebben szólva természetellenes. Velem ellentétben nem 10 évesen látnak először számítógépet. Ráadásul valódi élményt nyújtó, grafikus felülettel. Nem mellékes az sem, hogy a netgeneráció tagjai a magyar nyelvet is bővítik, megújítják. Ennek egyik oka talán az információszerzés és megosztás, a keretek közé szorulás (lásd sms: 160 karakter; twitter: 140 karakter), valamint a multi taszking lehet. Megállapítható, hogy a mérhetetlen információ áramlása az életet, a kommunikációt is gyorsítja.

Felmerül a kérdés,hogy..

Kik is a Z-, net-, digitális generáció tagjai? Mit tudunk róluk? Ők a világ első globális nemzedéke, sem zenei, sem filmes sem divatirányzat szempontjából nincs köztük igazán feltűnő különbség (természetesen anyagi javak beleértése nélkül). Szembetűnő jellemzők még, hogy ez a legkisebb létszámú generáció, mely a lehető legkisebb családba született, az édesanyák életkora pedig sokkal magasabb, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az sem mellékes, hogy a legmagasabb szinten oktatott generációról beszélhetek. (2.) Mindennapjaikat szervesen befolyásolja a körülöttük lévő technológia. Szinte állandóan elérhetőek online. Gondolkodom, ez most vajon pozitívum vagy negatívum. Azzal, hogy elérhetőek, a hálózat élei mentén több forrásból (Facebook, twitter, msn, skype…) szereznek adatokat, információt, melyet tudássá alakíthatnak. Ez mindenképpen figyelemre méltó és örömteli. Bár kétségeim is vannak a figyelem és a koncentráció oldaláról. Egyszerre, szimultán házi feladatot írni, tanulni, beszélgetni és zenét hallgatni.

Mi a helyzet a kultúrával?

Sokszor eltöprengtem már a saját generációm, az Y, és az úgy nevezett Z generáció közti kulturális különbségekről. Az elmúlt 15 évben viharos gyorsasággal hódított teret magának a technológia és ez bizony a kultúrában is egyre inkább éreztette és érezteti hatását. A modern technika, az eszközök és eljárások napjainkra mindent áthatnak. A fiatalabb korosztály pedig rendkívüli gyorsan felkutatja és használja az új lehetőségeket. Ezt természetesnek is nevezhetjük, hiszen ebbe a virtuális környezetbe születnek bele. Ez pedig befolyásolja az olvasást is.
Ha hálózatként próbáljuk értelmezni az embert körülvevő közeget, kijelenthetjük, hogy a kultúra különálló szigete a technika csomópontjának köszönhetően egy újabb kapcsolattal erősödött. Ez lehet az a hálózati él, mely pozitív hatásokat generálhat – többek között – az irodalmi művek elérését és használatát tekintve. Az olvasás pedig összeköt intézményeket, személyeket és tevékenységeket is. Csupán a hálózatban található élek mentén kell haladni. Fel kell mérni, hogy az olvasás milyen szerepet tölt be a fiatalok életében, továbbá azt is, hogy a technológiát, milyen célból alkalmazzák. Segítenek-e valójában a kulturált szórakozás és művelődés biztosításában a technikai fejlesztések, eszközök? Vajon a tudástársadalom fenntartásához, hogy tud hozzájárulni a Z generáció?

Netgeneráció és az olvasás

A témát illetően szerencsésnek vallhatom magam, hiszen saját kutatási eredményeim vannak. A felmérés az előző tanév második félévében zajlott, Pápán. A város a Bakony hegység lábánál terül el, a Kisalföld szomszédságában. Történelme, kultúrája rendkívül gazdag. Veszprém megye északi felének kulturális és ipari központja. A város lélekszáma a Központi Statisztikai Hivatal, Helységnévkönyvének legfrissebb adatai szerint megközelítőleg 32.583 lakos. A pontos szám alapján Veszprém megye második legjelentősebb városának tekinthető. Ez a jelentőség mutatkozik meg az oktatás terén is, hiszen a város, korábban is kiemelkedő diákváros volt. Az általam megkérdezett nebulók az általános iskola 5-8. osztályából kerültek ki. Mivel ők már a netgenerációba tartoznak igyekeztem az olvasás mellett az internet és az általuk elérhető technikai eszközök használatára is rákérdezni.

Eredmények, röviden 1. rész

Az első mértékadó eredmény a kitöltők száma és a nemek szerinti megoszlás aránya. A kérdőíves felmérésben összesen 444 általános iskolába járó gyermek vett részt a lehetséges 1321-ből. A részvételi arány tehát magasabb, mint 30%. A nemek arányát tekintve 223 lányról és 221 fiúról számolhatok be. Az arány tehet 50-50%-osnak tekinthető, a lányok minimális többségben vannak.

Milyen példát kövessen?

Kutatásom során nem volt lehetőségem komolyabb szociológiai szempontokat figyelembe venni és felmérni a kérdőív segítségével. Az igazat megvallva a valódi, családi háttér felmérésére egyetlen kérdés nem elegendő, azonban azt mindenféleképp megmutatja, hogy milyen példa áll a fiatalok előtt odahaza. Olvasnak otthon a szülők, és ha igen, akkor milyen formában? A szülőkre irányuló lehetséges válaszok ez esetben, a nem olvas, papír könyveket olvas, napilapokat, újságokat olvas, számítógépen olvas. Csupán 39 esetben született negatív eredmény a 444-ből! Ez mindenképpen jó kiindulási alapnak tekinthető.

Rengeteg a pozitív és követendő példa, de vajon szeretnek-e olvasni a mai tizenévesek? Erre az egyszerű kérdésre kerestem a választ a kérdőív segítségével. Ha a teljes mintát veszem alapul, akkor mindenképp reményteli, hogy többen vannak az olvasni szerető diákok, mint az olvasást nem preferáló társaik.

Gyakoriság

Érdemes megvizsgálni az olvasás gyakoriságát is, 1 évre levetítve. Mindehhez 5 kategória került elkülönítésre, melyek kifejezik az egyes olvasói profilokat. Ezek után beszélhetünk, rendszeres olvasókról, gyakran olvasókról, alkalomszerűen olvasókról, nagyritkán olvasókról és nem olvasókról. A pápai diákok körében végzett felmérés adatai szerint az évente 1-3 könyvet olvasás a jellemző, mely 31%-ot tesz ki a teljes minta tükrében. A végeredmény tehát az alkalomszerűen olvasók profiljának jelentőségét mutatja. Jelentős mértéket képvisel még az évenként 1 könyvet olvasók csoportja is, a maga 23%-val. Jó azt látni, hogy a nem olvasók vannak a legkevesebben.

Mivel töltöd a szabadidőd?

Az olvasás mellett további hét, rögzített lehetőség és egy szabadon megadható válasz segítségével adhattak számot a fiatalok legkedveltebb szabadidős tevékenységeikről. A nemek közti motivációs különbségek nem mutatkoztak meg jelentős mértékben. A foglalatosságok közül csak háromnál tapasztalható számottevő eltérés. A könyvolvasás, a számítógépes játékok és a zenehallgatás területe mutat eltérő igényt. A fiúk esetében a számítógépes játékok sokkal népszerűbbek, mint az olvasás. Kijelenthető, hogy az elektromos média egyre inkább hódít a fiatalok körében. A TV szerepét kezdi átvenni a számítógép és az internet.
A könyvolvasásra fordítható idő ezzel párhuzamosan egyre csökken. Közkedvelt még a baráti kapcsolatok ápolása is, ami nem véletlen, hiszen ebben az időszakban még igazán fontos a kortársakkal töltött idő. Az egyéb kategóriába érkező válaszok közül a legjelentősebbek, a hangszereken történő zenélés, lovaglás és a szabadban játszani.

Internet használat

A fiatalok előszeretettel ragadnak klaviatúrát azért, hogy a számítógépen játszanak, és a neten szörfözzenek. Az eredmények ismeretében teljes biztonsággal kijelenthető, a számítógép és az internet a legfontosabb szabadidőt meghatározó eszköz. Ezért célzottan is foglalkozni kell vele. A 12-14 éves gyerekek többsége általában nem információkeresés céljából, hanem a gondolkodásra és a kreativitásra káros hatású játékok miatt ül le a számítógép elé. Fel kell mérni, hogy a tanulók szabadidejükből mennyit áldoznak a legfiatalabb médium számára.
Nemtől függetlenül, az 1-2 óra internet előtt eltöltött idő a legjellemzőbb.
Az ezt követő kategória azonban már nem egyezik meg a két nem esetében. A lányoknál a második jellemző a kevesebb, mint 1 óra, míg a fiúknál a több mint 3 óra!

A fenti eredmények pusztán az eltöltött időt mutatják. Sokkal részletesebb információra van szükség, egész pontosan fel kell mérni, milyen jellegű tartalmakat néznek a 10-14 év közötti fiatalok rendszeresen az interneten. A beérkezett adatok szerint a közösségi oldalak népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. A 444 diákközül 325-en rendszeres látogatói valamely közösségi oldalnak. Valószínűsíthető, hogy a chat oldalak szerepét is rohamos gyorsasággal veszik át a már említett kategória tagjai, ezt támasztják alá a chat oldalak látogatottságát mutató válaszok. Említésre méltó még a videó megosztók és az internetes játékok kedveltségi mutatója. Úgy tűnik, a megadott korosztály tagjai a közösségi oldalakról értesülnek a hírekről, újdonságokról, hiszen a hírportálok látogatottsága körükben meglehetősen alacsony.

Folytatás következik a napokban a további eredményekkel!

(1.) X,Y,Z: generációk a világháló vonzásában. Intergeneráció [Letöltve: 2012.10.06.]
(2.) Jön a Z generáció – Kik ők és mit akarnak. CV online blog [Letöltve: 2012.10.2.]

Hozzászólás

Levél az olvasó(k)hoz

Kedves Olvasóm! Blogom nézettségi indexe már hónapok óta arról árulkodik, hogy szívesen nézelődsz az oldalon. Kérlek tedd interaktívvá a posztokat. Kérdezz, adj hangot véleményednek.
Amennyiben szívednek kedves bejegyzést, tartalmat, linket találsz, kérlek oszd meg ismerőseiddel, munkatársaiddal, egyszóval mindenkivel, aki szintén örömmel olvasgatna az adott témakörben. A megosztáshoz több módszer is adatik számodra. Legyen szó Facebookról, twitterről, google+ról, Linkedinről, Pinterestről vagy Tumblrről.

2 hozzászólás

Hamarosan!

Hozzászólás

Olvasáskutatás

Nem könnyű az olvasást kutatók élete. Nem egészen egy tanéve azon járt az agyam, hogy mi is legyen a második szakdolgozatom témája. Míg egy szép napon teljesen véletlenül el nem jutottam a whichbook oldalára. Nem hittem a szememnek. Olvasmány ajánló?! Ráadásul mióta létezik…
No, ekkor a jó Isten megsimogatta a fejem és úgy döntöttem az olvasással foglalkozom. Logikus volt, hogy pusztán olvasásnépszerűsítéssel nem lesz elég ténykedni. Fel kell mérni a helyzetet és az igényeket. Néhány hét telt el kutatással, olvasással, tervezéssel. Jöttek is szépen sorban a kérdések, hol és milyen körében? Nos, a felmérés helyszínének Pápát választottam, hiszen itt lakom, a helyi könyvtárat is ismerem. Kezdetben még voltam oly naiv, hogy a kutatást minden iskolásra készítem. Természetesen ez nem lehetett életképes elképzelés. Mindent végig gondolva a 11-14 év közötti diákok mellett tettem le a voksom. Ekkor jött Amszterdam és a BOBCATSSS… no meg Az irodalomtanítás innovációja. Megszületett az Olvasás hálójában című előadásom is, mely egy részét fedi is a szakdolgozatnak. Nagy nehézségek árán megszültem a kérdőívet, mely végül 20 kérdést tartalmazott, olvasási szokásokról, szabadidős tevékenységről, e-könyvről, e-olvasásról. Összesen 444-en töltötték ki, viszonyításként : ha jól emlékszem a célcsoport 1321 diák volt..
Az elmúlt 2 hétben sikerült kiértékelés is. Az eredmények tükrében jöhet az olvasásnépszerűsítés című rész. Még két hét van a leadásig, de meg lesz.
Hamarosan a blogon is megjelentetem az eredményeket.

Hozzászólás

Tövispuszta

Április 4-én egy újabb élménnyel lettem gazdagabb, ugyanis Szombathelyen járt Kepes András. A beszélgetés a 2011-ben megjelent családregénye, a Tövispuszta kapcsán történt. A lehetőséget a már sokszor – és nem ok nélkül- negatívan emlegetett Márai program keretében tudta biztosítani az egyetem könyvtára. A szerző beszélgető partnere pedig Murai András, a NymE SEK Kommunikáció- és Médiatudományok Intézeti Tanszékének vezetője volt. Zárójeles megjegyzés: Kissé sajnálatos, hogy az egyetem épületében rajtam kívül mindössze 4-5 fiatal, ha helyet foglalt a díszteremben.
Kepes remek történet mesélő és a humorérzéke is rendben van. Ráadásul még közvetlen is.. és dedikált is. 🙂 Rengeteg információt sikerült szerezni a regényről és annak hátteréről. Többek között megtudtam azt is, hogy nagy hatással voltak Kepesre a dél- és észak amerikai szerzők, akiktől kamaszkorában olvasott: García Márquez, Cortázar, Borges, Vargas Llosa, Steinbeck, Hemingway, Salinger. Alig várom, hogy kezembe vegyem a már említett kötetet. Ha minden jól megy, akkor az államvizsgát követően ez meg is történhet. Jó hír továbbá, hogy az írást folytatni szeretné a szerző, hiszen több regényterv is a fejében van. A tv-t előszeretettel választóknak viszont rossz hírem van, Kepes András egyáltalán nem tervezi a visszatérést.

Aki nem tudott részt venni a rendezvényen: Beszélgetés Kepes Andrással…

+ Egy cikk ajánló a Könyves blogról: Kepes András

Hozzászólás

%d blogger ezt kedveli: