Digitális nemzedék konferencia – Plenáris előadások

Március 2-án Digitális nemzedék címmel ismételten konferenciát rendezett az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar. Azért írtam, hogy ismételten, hiszen az első, azonos névvel rendelkező szakmai rendezvény tavaly zajlott, közel 400 résztvevővel. Idén a regisztráltak száma meg is haladta a 400 főt, bár véleményem szerint nem voltunk ilyen sokan. A konferanszié szerepét Lévai Dóra, egyetemi tanársegéd vállalta magára, a konferenciát pedig a dékánhelyettesi köszöntő nyitotta meg. Dr. Perjés István beszédében kiemelte, hogy más tanári attitűd, szemléletváltás szükséges. Poszt korszakban élünk, ahol a szellemi tulajdon védelme új értelmet nyer. Leleményesnek találtam a megosztáshoz kapcsolódó Prométheuszi hasonlatot, aki ellopta a tüzet az embereknek. Azonban az a kijelentés, mi szerint már nem érdemes a tudást birtokolni, kissé torz képet festett elém. Professzor Úr azzal zárta gondolatait, hogy minden lényeges információt és tudást osszunk meg.

A tudás megosztás első fázisában három, plenáris előadást hallgathatott a nagyérdemű. Nézzük szép sorjában, az első előadó Ujhelyi Adrienn volt, prezentációjának címe: Digitális nemzedék – szociálpszichológiai szemszögből. Amilyen izgalmasnak ígérkezett az előadás a cím alapján, olyan kiválóra is sikeredett, már szerény személyem szerint. Ujhelyi Adrienn a szociális kontextus vizsgálataival párhuzamban a mai generáció élőhelyének számító virtuális környezettel, a facebook-al és a különféle web2-es technológiákkal is foglalkozik. Nos, az internet által bekövetkező változásokat Adrienn több szintre osztotta: individuális-, interperszonális-, csoport- és társadalmi szint. Az individuális szintnél került megfogalmazásra az identitás laboratórium vagyis, az egyének különféle szerepeket próbálhatnak ki. Kissé bizarr volt ugyan hallani, hogy a fiatalok hány százaléka bújik az ellenkező nem szerepébe, az arc nélküliség erre is alkalmat ad. Fontosabb talán, hogy az egyes konfliktusok leküzdésében is segíthet az internet, pont az arcnélküliség által. Továbbá az internet addikció mellett sem mehettünk el szó nélkül.
Érdekes volt még az interperszonális szint bemutatása is, mely során az online kommunikáció hatásait foglalta össze az előadó. A 90-es évekbeli megállapításokat állította párhuzamba napjaink véleményével.
Tetszett továbbá a bennszülöttek és bevándorlók mellett a digitális család megközelítés is. Tán a nevelés új eszköze lenne az internet? Hallhattunk továbbá a szülő-gyermek-, és az online kortárs kapcsolatokról is. Röviden és nagyon tömören összefoglalva meg kell alkotni az együttélési szabályokat, ugyanis az internet és a közösségi oldalak megosztási áramlata figyelmet igényel – pl: cyber bulling és sexting. Érdemes lesz elolvasni a kész tanulmányt is, csak ajánlani tudom.
A második előadás, a Csányi Márton – Nagyistók Máté – Nyárai Gerzson nevével fémjelzett: Y diagnózis, a Köz-Média, kissé meglepett. Nem is tudom, hogy üde színfoltnak, vagy kissé komolytalannak ítéljem meg. Elég tág kereteket biztosított ez a szakmai diskurzus, hiszen a fiatalurak nem épp a konferenciákon megszokott stílusban adtak elő. Szó se róla, tiszteletreméltó a kezdeményezésük, de legközelebb lehetnének kicsit összeszedettebbek. Igyekeznek összekötni a szórakoztatást a komoly témák feszegetésével, melyhez szakértőket is bevonnak. Lényegében online elérhető videó sorozat segítségével próbálnak segítséget nyújtani a következő generációnak.
Végül, de nem utolsósorban, Z. Karvalics László szólalt fel, Mangalány mondja: közeledik a „digitális beavatottak” ideje. Z. Karvalics írásait szívesen olvasom, élőben azonban még nem sikerült meghallgatnom, úgyhogy eme hiányt is sikerült pótolnom. A fent említett prezentáció a digitális bennszülött fogalmat próbálja értelmezni és bővíteni. A lényegi mondandóhoz 3 mesebeli karakter (Piroska, Hamupipőke, manga lány) összehasonlításával jutottunk el. A három karakter, három eltérő világ képviselője, netán szimbóluma. Napjaink információs társadalma a mangalányhoz kapcsolható. Az egyes nemzedékek összehasonlítása során azonban nem csak a fenti szereplők nyújtottak segítséget, Z. Karvalics a digitális kultúra, számítógépes játékok irányából történő megközelítést is alkalmazta. Karvalics úr írását is ajánlom olvasatra, szokásához híven ezt is nagyon jól összerakta, ha fogalmazhatok ilyen póriasan.
A konferencia egyéb előadásairól majd később számolok be.
Akinek felkeltettem az érdeklődését, az bátran forgassa a tanulmánykötet, itt elérheti.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: