“Az okos technológiai eszközök tanulásra motiválnak” – nem illúzió ez?

Kálmán Teréz decemberi blog bejegyzésében a konnektivizmus világába kalauzol bennünket. A téma bevezetése és a szakirodalmi ajánló után, Teréz 6 kérdésével találtam szembe magamat. Nos, gyorsan be is szúrom az idézett passzust:

1. A tudáscsere valóban fontosabb lenne, mint a tartalom maga?
2. A konnektivista tanulás lehetőség egyénileg reflektált tudás kialakításra a weben?
3. “az okos technológiai eszközök tanulásra motiválnak” – nem illúzió ez? 
4. Tulajdonképpen a konnektivizmus megtanít tanulni az információs társadalomban?
5. Nem csak a tanárok és más az oktatásban érdekelt személyek próbálják meg beilleszteni a digitális eszközöket az oktatási folyamatokban, és ezen tevékenységüknek kívánnak megfelelő elméleti hátteret találni “konnektivizmus” néven?
6. A konnektivizmusban elvárt kompetenciák közt szerintem sok van, melyet tanulni kell (nem alapkészség) – azt gondolom, ez épp elég indok arra, hogy nem alkalmazható bármilyen résztvevői körben és bármilyen témában, vagy?

Mint bejegyzésem címe is jelzi, nem kellett sokat tanakodnom azon, hogy melyik problémával kezdek majd foglalkozni. A technológiával jó barátságban vagyok és szeretem is kipróbálni az újdonságokat, tanulni pedig egy egész életen át szükségeltetik. Korábban az a téveszme rögzült, hogy mindennek meg van a maga ideje, a játéknak gyermekkorban, a tanulásnak az iskoláskorban, míg a felnőttként a munka következik (Kovács, 2011). A felsőoktatásban eltöltött évek után számomra nem kérdés, hogy ez bizony mellékvágány. Lényeges kérdés, hogy közösen történik-e ez a bizonyos ismeretszerzés vagy egyedül? Segítik a konnektivista felfogást az eszközök?
Teréz kérdésére visszatérve, talán a tanulási környezet megváltozását, illetve a motivációt kell megvizsgálnom. Mit is értek én környezeten? A legszerencsésebb megközelítés a tanulás külső feltételeinek változására utal. Bár jelentkezik a változás az e-tanulás és az m-tanulás esetében is ez esetben a vegyes tanulás elnevezés a legpraktikusabb. A gyermekeknél az iskolai közvetett és közvetlen irányítású szakaszok meg kell, hogy maradjanak a tanítás-tanulási rendszerben. Azonban a felnőtteknél már képbe kerül a távirányítás fogalma. Ez pedig az önállóságot erősíti. Felvetődhet a kérdés, hogy ez mennyire szerencsés a konnektivizmus szempontjából?
A multimédia-eszközökkel folytatott tanulással kapcsolatban meglehetősen sok írásban rögzített tapasztalattal rendelkezünk. Az interakció terén a multimédia bátran támaszkodik az oktatáselméletekre (Kovács, 2011). Kovács Ilma írását tovább olvasva rábukkanok egy lényeges kijelentésre: az új technológiák rendkívül népszerűek, és nagy hatással vannak az oktatásra és tanulásra. Az ok a praktikumban leledzik, vagyis könnyen, gyorsan többféle forrásból.
No, értem kiszélesíti a látókört, felgyorsítja az információ megszerzését. De mitől motiváló mindez? Főleg, ha ez az önállóságot erősíti. Rövid gondolkodás után rádöbbenek, hogy bár egyedül is könnyen lehet tanulni, de a mérhetetlen információ közt egyedül bolyongani mégsem oly egyszerű, legyen bármilyen okos is az eszközöm. Közhellyel élve több szem, többet lát, azaz többféle megközelítés segít növelni a tanulás hatékonyságát, az egyéni korlátokat megszünteti.
Mi is motivál? Ismét a pedagógia tudományához fordulok. A motiváció belső hajtóerő, ami a tanulási folyamatban aktivizál. Tömören összefoglalva:”Kíváncsiság, érdeklődés, kompetencia.” Összességében arra jutottam, hogy pusztán az eszköz nem motivál, engem legalább is nem. A technológia=új eljárások viszont igen. Értem ezalatt a gyors információ áramoltatást (blogok, facebook), vagyis a többi csoporttárs véleményének elérését.
Kíváncsian várom a véleményeket, ki, hogy látja a fenti megállapítást.

Közben olvasott szakirodalom:
Kovács Ilma: Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben. Budapest, 2011.
[Letöltve: 2012.12.04.]

3 hozzászólás »

  1. Ha a kérdést úgy vizsgáljuk, hogy összekapcsoljuk a tanulmánnyal, melyből az előtagot idéztem (Bessenyei: Tanulás és tanítás az információs társadalomban), akkor picit tágabb kontextusba helyezzük. Az írásban egész pontosan az szerepel, hogy az “okos eszközök a tanulásban való aktív részvételre motiválnak”.
    Ketté szedve:
    1. Ha már benne vagyok egy konnektivista csoportba, akkor minél inkább van okos eszközöm, annál inkább aktív tudok lenni. DE! Igaziból csak a lehetőség van meg, a belső motiváció (intellektuális igény, tudásszomj stb.) akkor is kell, ha van tabletem – önmagában a tablet nem elég, az “csak” eszköz. Megítélésem szerint NEM az jelenti a motivációt.
    2. Ha pedig úgy vizsgáljuk, hogy valaki ráakad a tabletjére, időképének jellemzője az always online, akkor észrevétlenül vehet részt tanulásban, mert információk sokasága fog felé érkezni, vagy fog ő maga keresni – de ebben az esetben pedig a tanulás “nem létható”, vagyis akkor meg NEM a tanulásra motivál az eszköz.
    Remélem érthető a gondolatmenetem. A megjegyzésemet a blogon is beillesztem, remélem nyoma lesz:):)

  2. Szerintem valahol félúton. Az eszköz biztosítja a kapcsolatot – s a csoport lehet az, ami motivál. Az pedig tagadhatatlan, hogy az eszközök a csoportosulások irányába vezetik a felhasználót. Nem illúzió.

  3. Okos eszközök a tanulásban -> a tanulási folyamat aktív résztvevőjévé teheti a használót, hiszen, azzal, amivel foglalkozik “megdolgozhatja” rajta -> lerajzolhatja, leírhatja, kevésbé aktív esetben nézheti, hallgathatja, de mindig “csinálhat” vele valamit -> ennek során pedig születhetnek új ötletei.

RSS feed for comments on this post · TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: