Amsterdam, 1. nap – utazás

Január 22-én reggel 5kor már a Liszt Ferenc repülőtér 2b terminálján várakoztunk a MALÉV 660-as járatára. Megjegyezném az online check-in rendkívül hasznos dolog, nem kell sorba állni az automaták előtt. Az 5. repülős utazásomra készültem, mert nekem erre lelkileg készülni kell, sajnos. Természetesen a felszállás is késik, milyen véletlen… Az amúgy sem túl jó idegi állapotomon csak dobott a tény, hogy állandó szembe széllel fogunk dacolni. Ez által mindössze 600-650 km/h -val tudtunk haladni. Mondjuk úgy, hogy felhőtlen pusztán az én örömöm lehetett, Amszterdam városa nem, az ok, hogy a földet érés a széllökések és a szemerkélő eső mellett is könnyedén zajlott. Maga a gép pedig egy 600-as Boeing volt.
A Schiphol óriási reptér, szerencsére mindenhol ellátták a helységeket megfelelő mennyiségű jelzéssel így felmarkolhattuk poggyászainkat. Irány a város központ és a szállás!

A szörny

A szörny

A következő úti célunk a központi állomás, melynek eléréséhez a vonatot választottuk. Jegyet venni a legolcsóbban (ha hagyományos jegypénztárnál vásárolunk az további 50 cent) az arra alkalmatos készülékeknél lehet, angol és holland nyelven. Az ördögi masinéria érmékkel illetve bankkártyával működik. Az első találkozás a gépezettel azonban óvatosságra int(és inthet másokat is). Mindent korrekten beállítottam, jegy típusa, vonal útvonala, fizetés módja. Gondoltam bele helyezek pár érmét és így kézhez is kapjuk majd eredményként a 2 tikettet. A technika ördöge azonban…  Nos a készülék az utolsó Euro coin bejuttatása után közölte velünk -jómagammal és Eszteremmel-, hogy “no signal”, és attól kezdve se kép se hang. Közel 8 Euro csücsült a szörny gyomrában. Mit is lehet kezdeni Európa egyik legforgalmasabb légikikötőjében ilyenkor?! Az első információs pulthoz léptem és üdvözöltem a meglehetősen tört angolsággal megáldott fiatalembert. Közöltem vele a történteket, ő pedig hívott egy harmadik “szakértőt” akivel szemügyre vettük a jegyautomatát, mely némi külső behatásra kezdett magához térni. De se jegyet nem adott, se pénzt. Hmm… több mint 2 órányi repülés után (számomra küzdelem az életért) már csak ez kellett kis lelkemnek. Végül, mintegy 12 percnyi holland bájcsevegés után aláírtam egy formulát és kézhez kaphattam a hőn áhított 2 jegyet.
Most már fellélegezve várhattuk a 2 emeletes vonatunkat. Az impozáns külső azonban kissé megtévesztő. Csinos takaró ként borul a vagonra. Odabent azonban szörnyűséges gagyi invázió veszi kezdetét. Szinte fapadosnak nevezhető a kocsi, bár a soron következő állomás nevét így is közölni tudják a nagyérdeművel. Mindössze 15 perc alatt el is érkeztünk a Central Station-be.

A szállás azonban nem a szomszédban volt, így gyakorlatilag lehetőség nyílt a holland tömegközlekedési eszközök tesztelésére. Menjünk először is metróval. Ehhez persze újabb jegyautomata kell… Kézenfekvő megoldás volt egy 4 napos összvonalas bérlet vásárlása, mely a villamoson és a buszokon is használható 96 órán keresztül. Az ára 19,50 euro. Csupán 3 megállót utaztunk, utána villamosra (14) pattantunk.
Még délelőtt sikerül megérkezni a szállásra, a Stayokay-hez. Fáradtan, teljesen kimerülve dőltünk a frissen felhúzott paplan alá. A nap hátralévő részében pusztán a feltöltődésre koncentráltunk, hogy a másnap kezdődő konferenciára pihenten érkezzünk.
Legközelebb a tömegközlekedés árairól, lehetőségeiről teszek némi említést, továbbá maga a konferencia is boncasztalra kerül.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: