Képzési stratégiák virtuális tantermekhez

A 2013-as esztendő utolsó napjaiban elhatároztam, hogy nem elégszem meg az egyetemen már korábban elsajátított ismeretekkel és készségekkel, főképp a technológia változásokkal párhuzamosan előretörő infokommunikációs területeken. Január elején a Coursera által felkínált képzések között próbáltam a célnak megfelelő lehetőséget megtalálni. Ennek eredményeképp leltem meg a University of California által meghirdetett, Advanced Instructional Strategies in the Virtual Classroom elnevezésű, 5 héten keresztül zajló képzést. Ennek oka egyrészt a már említett előképzettség, az e-learning, és a blendid learning egyaránt rengeteg pozitív emléket elevenített fel, másrészt az sem volt elhanyagolható szempont, hogy a fent említett egyetem további három olyan kurzust szervezett (https://www.coursera.org/uci), mely egymással szorosan összefügg, ráadásul épp egymást követően kezdődnek majd el. A megszerzett tudást így könnyen lehet majd tovább építeni. Egy szó, mint száz, jelentkeztem is, majd január 27-én kezdetét vette a virtuális tantermek sajátosságaihoz igazodó stratégiák tanulmányozása. Nos az első hét után annyit mondhatok, hogy elég álmosra sikeredett az amúgy izgalmasnak ígérkező tanfolyam. Maradjunk annyiban, hogy ez egy bevezető szakasz volt, emészthető mennyiségű írott és audiovizuális információforrással megspékelve.

Első hét:

Röviden írnék az első hét anyagáról, mely egy rövid bemutatkozó videót követően 3 nagyobb egység köré épült fel, természetesen példákkal illusztrálva.

1. Mit értünk virtuális tanár alatt?

Első lépésként az online tanulás fogalmát boncolgattuk, mely elég átfogó terület, az elnevezés tág határokkal rendelkezik. Az első ajánlott olvasnivaló két nagy csoportot különböztet meg az online tanulás tekintetében- web alapú program személyes tanári jelenlét nélkül, illetve személyes jelenléttel támogatott. Nézzünk néhány példát az első kategóriára: Study Island, Brain POP, Skills Tutor. A virtuális oktatás 3 modellje is előkerül, úgy mint: csak online, vegyes, flipped.

2. Technológia változások hatása a pedagógiára.

A tanárközpontú oktatási típusból – ahol is a tanuló egy passzív befogadó, a tanuló központú oktatás jön létre, melynek meghatározó jellemzője a rugalmasság, mind az ütemezés, mind pedig a környezet szempontjából. Ki kell tehát emelni a személyre szabhatóságot, az online rendszerek pedig a különféle statisztikai adatokkal segíthetnek még hatékonyabb, még pontosabban a diák igényeinek megfelelő feltételeket kialakítani.

3. Hogy lesz valakiből virtuális oktató?

avagy miből lesz a cserebogár… akár ezt a címet is adhatták volna. A legfontosabb minőséget biztosító szabványokról (iNACOl Teaching Standards), a tanárképzés 21. századi modelljéről esett szó. Megismertem a témához kapcsolódó fontosabb szervezeteket (iNACOL, ISTE, CUE, SLOAN consortium) és konferenciákat (például: elearning strategies symposium). Mint megtudtam, a legnagyobb szerepe a best practice megosztásnak van -> folyamatos fejlődés mások tapasztalatinak segítségével.

Az első hét egy világosan és érthetően megfogalmazott, rövid kvízzel zárult, mely a megadott források megtekintése/elolvasás után könnyedén kitölthető. A neheze most következik, a heti felmérések mellett beadandó feladat is van, melyben egy választott témát kell a virtuális osztály számára kidolgozni.

Vélemény?

PocketBook Basic New – képernyőkép készítése

Hűvös, esős, januári időben nincs is hasznosabb időtöltés, mint egy kis olvasás az e-könyvolvasón. Valamint néhány apró módosítás végrehajtása a megfelelő olvasásélményért, ilyen például új font beállítása, margók változtatása és… Természetesen ilyenkor találkozik az ember fia újdonságokkal. Azért meglepő, hogy valamivel több, mint 1 év elteltével még sikerül új funkciót felfedezni a “kütyün”. Valószínűleg az androidos okostelefon napi rendszerességgel történő használata (az ön készüléke nem támogatja… – apk letöltés, telepítés) hozza ki belőlem, hogy próbálok minden egyes eszközt a saját ízlésemnek megfelelően formálni.

A fenti sorok között nem véletlenül említettem az okostelefont. Ugyanis létezik egy olyan funkciója, amit magyarul képernyőkép készítésnek fordíthatunk. (Windowst használók körében “printscreen” néven lehet ismerős :)) Nos, ugyanezt a feature-t sikerült megtalálnom a könyvolvasón is. Lássuk is, hogy hol, illetve, hogy hogyan működik:

A png-be konvertált screenshot

A png-be konvertált screenshot

A funkciót a beállítások menüben lehet aktiválni, ahogy az a fenti képen is látszik, a billentyűkiosztást kell választani a listából. Nyomja meg kétszer a BE/KI gombot, itt pedig a képernyőkép lehetőségét jelöljük meg.

Van ennek gyakorlati haszna? A basic new esetében mindenképp. Legalábbis úgy vélem sokkal egyszerűbb ez a módszer a jegyzetelésre, mint a helyi menüből felkínált lehetőség, hiszen a billentyűkkel történő navigálás kissé nehézkes. A számunkra érdekes részleteket tehát könnyen kimenthetjük. A képek, melyek bmp kiterjesztésben készülnek, a gyökér könyvtárba kerülnek,  a screen mappába.

Végezetül egy kép a főmenüről:

Főmenü

Vélemény?

2013 in review

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2013 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

A New York City subway train holds 1,200 people. This blog was viewed about 8,000 times in 2013. If it were a NYC subway train, it would take about 7 trips to carry that many people.

Click here to see the complete report.

Vélemény?

Firmware frissítés – Mea culpa

“Sajnos az általam korábban kifogásolt magyar fordításba nem piszkáltak bele…”

Tévedni emberi dolog. Ismételten beletúrtam a PocketBook system mappájába, azzal a szándékkal, hogy tökéletes legyen a fordítás az egyes menü elemek esetében. A fordításokat tartalmazó fájl txt kiterjesztésű, pontos elérése pedig: system/language/hun.txt. Rátöltöttem a laptopra a már említett dokumentumot és megnyitása után nem hittem a szememnek. Minden le volt fordítva, méghozzá hiba nélkül.

Akkor miért nem ezt látom az olvasón?

Nekem itt valami nem tetszik kijelentés közepette kézbe vettem az olvasót és elnavigáltam a beállításokhoz. A nyelvváltásoknál aztán rögtön láttam mi is a hiba. Úgy gondoltam, hogy frissítéskor a rendszer automatikusan felülírja a nyelvi fájlt is, majd azt alkalmazza a következő induláskor. De nem ilyen logikus a működés. Ugyanis két “Magyar” felirat is szerepel a listában. Gyorsan összefoglalva a lényeg, hogy volt nyelvi frissítés is, csak én nem voltam elég alapos. A listában szereplő “magyar” variációkból az elsőt érdemes választani. Mea culpa! Minden tökéletesen lefordítva.

Comments (2)

A leghasznosabb okostelefon tok – Cover Reader

Az e-ink technológia napjainkra már elég kiforrott és ismert, így csak azok a gyártók szerezhetnek maguknak nagyobb piaci részesedést és elismertséget az említett területen, melyek folyamatosan próbálnak fejleszteni. Számos példát láthattunk az elmúlt években a kijelző felbontásának növelésére, javítván ezzel a képminőséget – Kobo HD Aura, Icarus Illumina, Onyx Boox Angel Glo, vagy a méret csökkentésre – például a az 5″ -os kijelzővel szerelt Pocketbook – vagy Kobo Mini, megvilágítás, hogy külön fényforrás nélkül is lehessen olvasgatni…

Azonban nem szabad elfeledkezni az “okostelefonok”-ról sem

Az említett újítások mellett mindösszesen a Yotaphone vállalkozott arra, hogy egy LCD kijelző mellett e-inkes megjelenítővel is ellásson egy készülékét, esetünkben egy “okostelefont” összekötvén a hasznosat a még hasznosabbal. A pocketbook mérnökei azonban mertek nagyot álmodni és egy érdekes ötlettel álltak elő, mely a napokban Cover Reader névvel kerül a piacra.

cover_reader

Nézzük mi is egy kellően innovatív termék receptje: végy alapul egy már jól működő technológiát, melynek már szakértője vagy, válassz ki egy közkedvelt és elterjedt mobilgyártót, készíts hozzá egy olcsó, minőségi, méretben megegyező, e-inkes kijelzőt és implementálj hozzá egy jól és egyszerűen használható dokumentumkezelő programot, mely elérhetővé teszi a különféle formátumban testet öltött olvasmányokat.

A lényeg, hogy magát az okostelefont, mint hardvert nem kell elkészítenie az ukrán barátainknak, csupán egy e-inkes pehely könnyű és vékony panelt, mely képes a mobiltelefonunkkal egyfajta szimbiózisra. Meg kell tehát oldani a csatlakozás problémáját. Nevezzük az összeköttetést biztosító fizikai elemet egy dokkolónak, mely az adatok elérése mellett a megfelelő mennyiségű energiaforrást is biztosítja az olvasmányok megjelenítéshez. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk az ötletet, akkor világossá válik, hogy valóban kisebb anyagi ráfordítással hatalmas piacot lehet elérni. Természetesen a kézzelfogható alkatrészeket szoftveresen is támogatni kell. Szükséges tehát egy megfelelő program mellyel az olvasás folyamatát irányítani lehet – megfelelő formátumok kezelése, lapozás, könyvjelzőzés, kiemelés. Mivel android operációs rendszert futtató készülékekhez (jelenleg pbreaderSamsung Galaxy S4) igazították a már említett programot a fejlesztők, így jött létre a PocketBook Reader APP, melyet rá kell majd tölteni az adott okostelefonra. További feature-ként megjelennek a kijelzőn a hívás -és SMS információk is.
Szerintem ezzel a megoldással nagyot kasszírozhat a Pocketbook, mert az okostelefonok népszerűsége elképesztő méreteket öltött. Kíváncsi vagyok, mekkora sikere lesz a Cover Reader-nek. Örülnék, ha idővel több telefongyártó készülékéhez is kifejlesztenének/legyártanának egy hasonló megjelenítőt.

Specifikáció

Maga a tok 146 x 69 mm nagyságú, ezen helyezkedik el 4,3″ méretű, e-inkes kijelző, melyhez 480 x 800-as felbontás társul (bár olvastam olyan cikket is melybe 600×800-at említettek). Nem meglepő módon az általam csak dokkolónak nevezett alkatrész mini USB-vel csatlakozik a telefonokhoz, bár wi-fi kapcsolatra is képes az eszköz. Támogatott formátumai jelenleg: PDF (Adobe DRM), EPUB (Adobe DRM), DjVu, TXT, FB2, FB2.zip, JPEG, BMP, PNG, TIFF.

Vélemény?

A W3C cselekedne a digitális kiadás javításáért

A minap épp az Infodocket oldalán nézelődtem és megakadt a szemem egy érdekes címen, W3C Launches New Digital Publishing Activity. Úgy tűnik, hogy a rengeteg technológia, javaslat no meg a validátor még nem elegendő ok az örömre.

A W3C nagy terveket fogalmazott meg, célja, hogy a web a digitális kiadói tevékenységnek megfelelő környezetet biztosítson. Első hallásra kissé bizarrnak tűnt, hiszen ebben a szövevényes érdekellentéteken alapuló bizniszben mindez nem kis elhatározás. Maga a W3C, a közvetítő szerepet vállalna a kiadói ágazat és a fejlesztők között.

Az igazat megvallva, nincs ebben semmi meglepő, hiszen ha belegondolunk, akkor már most szembetűnő a W3C eddigi tevékenysége. Az e-könyvolvasók és tabletek napjainkban is a W3C által kifejlesztett technológiát használják az elektronikus könyvek, magazinok és folyóiratok megjelenítéséhez. Példaként sorolhatjuk a jól ismert formátumokat: (X)HTML, CSS, SVG, SMIL, MathML. Egyes folyamatok során a kiadók többsége is alkalmazza a fenti technológiák némelyikét a nyomtatott vagy elektronikus termékének életciklusában, a szerkesztésétől kezdve, egészen a megjelentetésig. Ahogy az eredeti angol nyelvű cikk fogalmaz, a kiadói ágazat az egyik legnagyobb fogyasztója a W3C által felkínált technológiáknak.

Magától értetődő, hogy a konzorcium által felkínált formátumok és javaslatok sem tökéletesek. Meghatározó jellemzők hiányoznak, vagy épp vázlatosan vannak jelen az egyes  W3C dokumentációkban. Ilyen például a(z) EPUB3, mely az elektronikus könyvek szabványaként ismert, sőt, a kiadói igények lefedéséhez saját formátumként is létrejött. Más szavakkal kifejezve, az EPUB3 szabvány több W3C technológiára támaszkodik, melyek azonban még kiforratlanok. A lényeg, hogy biztos lábakra kellene állítani a formátumot.

Több szakmai rendezvényen (Workshop on eBooks and the Open Web Platform,  International Digital Publishing Forum (IDPF), Book Industry Group (BISG)) is rávilágítottak, hogy a kiadói tevékenység a digitális világban még számos területen hiányt szenved, ennek oka, hogy a javaslatok nem kielégítően rendelkeznek a felmerülő kiadói igényekre. Ilyen területek például a speciális karakterkészlet kezelés, nemzetközivé válás, megfelelő metaadat szótárak, tartalmak védelme, hozzáférhetőség, html sablonok.

Habár a W3C Workshop az e-könyvekre fókuszált, az ott elhangzotthoz hasonló aggályok merülhetnek fel azoknál is, akik papíron megjelenő magazinjaikat szeretnék digitális formában megjelentetni az Open Web Platformon keresztül. Nekik is egy jól struktúrált adatformátum kell. Az online hirdetésekről sem lehet elfeledkezni, hiszen ugyanolyan magas minőségi kritériumoknak kell megfelelniük, mint az e-könyvek és magazinok, mivel az elektronkius kiadás üzleti modelljében kulcsszerepük van. Az online oktatási anyagokról nem is beszélve – tankönyvek, tesztek, illusztrációk minősége.

Alapos és kimerítő áttekintésre kell törekedni, mely megmutatja a fejlesztők és kiadók közti félreértéseket. Egyedi és jól dokumentált használati előfordulásokra és technikai követelmények megfogalmazására van szükség. Ebből a tevékenységből a digitális kiadás érdekcsoport veszi ki leginkább a részét. Ez a csoport gyakorlatilag a digitális kiadásában (elektronkus folyóiratok, magazinok, könyvek) résztvevő profik fóruma. Az általuk megfogalmazott esetek, követelmények vezethetnek el a legmegfelelőbb formátum(ok)ig.

Kiváncsian várom a folytatást, hogy mikor is tudják a kiadók egységesen kamatoztatni ennek a kezdeményezésnek az eredményeit. Ideje lenne, hogy a digitális kiadás valóban szabványosabb legyen, hogy könnyebb legyen minden szempontból megfelelő, minőségi kiadványokat készíteni.

Aki az eredeti, angol nyelvű összefoglalóra kíváncsi: W3C Launches New digital publishing activity

Vélemény?

“Néhány jog fenntartva”

Lawrence Lessig: Szabad kultúra : A kreativitás természete és jövője
Budapest : Kiskapu, 2005

Szabad kultúraAz elmúlt pár hónapban igyekeztem a szépirodalom mellett némi szakirodalmat is olvasgatni, a szerzői jog terén sikerült is a hiánypótlás. Korábban csak a szokásosnak (vagy inkább szakmámból eredően elvártnak) nevezhető adattal voltam tisztában, mi szerint a szerzői jog védelme a szerző halála után még 70 évig áll fenn. Az előzményekkel, valamint a fenti jog hátterével nem igazán foglalkoztam. Amíg rá nem leltem Laurence Lessig, Szabad kultúra című könyvére. A kultúra felszabadításáért és/vagy bővítése érdekében Lessig szabadon elérhetővé tette írását, így az teljesen ingyen letölthető az internetről, a MEK gyűjteményében is megtalálható.

A szerzőről:

A Stanford Egyetem jogászprofesszora, az iskola Internet és Társadalom Központjának (Center for Internet and Society) valamint a Creative Commons-nak alapítója. Első olvasatra elég megbízhatónak tűnik, – ráadásul írni is tud -, elég érthetően fogalmaz, gondolatmenete logikus.

A kötetről:

Az eredeti, angol nyelven megírt mű, Free culture: How Big Media Uses Technology and the Law to Lock Down Culture and Control Creativity 2004-ben jelent meg, a magyar kiadás pedig 2005-ben látott napvilágot. Most, 2013-ban talán elévültnek tűnhet a könyv, hiszen egy 8 éves szakirodalomnak tűnik. Azonban a tartalma egyáltalán nem erről tanúskodik. Én például kötelező szakirodalomnak adnám meg, méghozzá több szakon is (valószínű, hogy több tanszéken gondolkodnak hasonlóképp és meg is követelik). Ha szigorúan a lényegi mondandót vesszük alapul, akkor maga a könyv 8 nagy részre tagolódik, melyek kisebb egységekre, fejezetekre oszlanak. A szerző bár rengeteg szakkifejezést alkalmaz, mégis a jogi útvesztőkben bizonytalanul mozgók is könnyen eligazodnak a gondolatai között, hiszen Lessig megfelelő szemléltetés érdekében rengeteg példát alkalmaz, illetve megtörtént eseményekre alapoz. Tömörebben megfogalmazva laikusoknak is emészthető alkotásról van szó.

A kötetből:

Kalózkodás, másolás, átalakítás?: ágyúdörgés, kardcsattogás és fogaknak csikorgatás helyett mára az Internet kapcsolható leginkább össze a kalózkodással. Lényegében lehetővé teszi az információk (azaz a különböző anyagok vagy „tartalmak”) hatékony terjesztését. Külön figyelmet érdemel az egyenrangú számítógépek közötti fájlmegosztás mely egyik leghatékonyabb technika a megosztásban. A legnagyobb probléma, hogy TB-okban kifejezhető mennyiségű, szerzői joggal védett anyag is szerepel a megosztott anyagok között. Természetesen a különféle digitális átdolgozásokra, kivágott jelenetekre, átírásokra is gondolni kell, hiszen a digitális technika rendkívüli lehetőséget ad a kreativitás kibontakoztatására. A jelenlegi szerzői jogi törvény azonban egyre kisebb mértékben támogatja az alkotótevékenységet.
Példákat láthatunk a filmiparból, a zenei felvételek világából, megismerhetjük Walt Disney és George Eastman munkásságát. Gyakorlatilag az információs társadalom alapját képező összes tevékenység megjelenik, mely tulajdont hoz létre.

„A szerzői joggal védett mű tulajdon”. Honnan jött ez az elv? Hol vannak a határai? Hogyan működik a gyakorlatban?

Ctrl +C, Ctrl +V

A másolás és beillesztés bűnné vált, a törvény szabályozni kíván minden olyan átalakítást, melyet számítógéppel végzünk. Arról nem is beszélve, hogy az interneten minden letöltéssel létrehozunk egy másolatot, így ez is a szerzői jog alá tartozik.

Hibás szerzői jog vagy csak káros szabályozás?

A legnagyobb probléma, hogy az a szerzői jog mely korábban a tulajdonlás egyensúlyát képezte, napjainkra teljesen megváltozott, vagyis nincs egyensúly. Minden alkotás, engedélyezésre szorul, gyakorlatilag minden egyes ötletünk megvalósítása előtt érdemes lesz ügyvédhez fordulni. Az tud csak alkotni, akinek lesz anyagi háttere. Lessig úgy fogalmaz, hogy az újítókat korlátozzák, a szabad kultúrát pedig engedélyes kultúra, más néven jogász kultúra váltja fel, mely megfojtja az újításokat.

„Az alkotói tulajdon eszméit védik, miközben az igazi alkotókat napjaink jobbágyaivá teszik.”

Már az előbb is felmerült, hogy az alkothat, akinek lesz rá pénze, nos, könyvtáros szemmel elég a tudományos folyóiratokra fordítani a figyelmet. A könyvtárak a nyomtatott folyóiratokhoz való nyilvános hozzáférés biztosításával szavatolta a tudományos adatokhoz való szabad hozzáférést. Azonban a szakmai periodikák nagy része elektronikus formátumra vált, a kiadók pedig egyre inkább korlátozzák a könyvtár által kínált szabadságot. A szerző úgy foglalta össze, hogy a változó technika és a piac összezsugorítja a korábban természetesnek vett szabadságot.

Creative Commons

Egy nonprofit szervezet, mely nem versenyez a szerzői joggal, csupán kiegészíti. Megkönnyíti az alkotói joggyakorlást, így segíti elő a kreativitást.
Célja tehát az olyan kreatív művek mennyiségének növelése, melyeket mások jogszerűen megoszthatnak egymással vagy felhasználhatnak a saját műveikhez. A szervezet fő tevékenysége a Creative Commons-licencek kiadása. (Wikipedia)

Fájl csere

Nem az internetet kellene szigorúbb szabályok közé terelni, vagyis nem a fájlcserét kellene eltörölni, hanem azt kellene biztosítani, hogy az új körülmények – 21. századi technika mellett a művészek/alkotók/újítók biztosan megkapják a nekik járó pénzt.

Néhány jog fenntartva

„Olyan megoldásra van szükségünk, amely visszaállítja azokat a szabadságjogokat, amelyeket korábban adottnak vettünk.”

Jelen irományom mindössze egy rendkívül tömör összefoglalása egy sokkal logikusabban és bővebben kifejtett zseniális műnek. Csupán betekintést kívántam adni, hogy mire is lehet számítani. Ajánlott irodalom. Itt megtalálható.

Vélemény?

Older Posts »
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

%d honlapszerkesztő ezt szereti: